Irodalmi Szemle, 1987

1987/5 - KRITIKA - Szeberényi Zoltán: Prózairodalmunk a nyolcvanas években

kumentum megnövekedett szerepe, a mozaik-technika alkalmazása stb. jellemző a korszak prózájára. Nem kevés azoknak a száma sem, akik a hagyományos realisztikus ábrázolásmód keretein belül próbálnak újítani (Dobos, Duba, Rácz], mások továbbra is a fordulatos mesében, a részletező előadásban, a valósághű ábrázolásban látják a vonzóerőt (Duba, Rácz, Ordódy, Lovicsek, Mács stb.).

Egyetlen szempontból látunk kevésnek tűnő változást: prózánk eredendő vallomásjellegében és retrospektív voltában. íróink többsége közvetlen vagy közvetett tapasztalatait és ismereteit igyekszik műalkotássá formálni, a fikciónak aránylag kevesebb szerepet hagyva. Mivel az epikát a valóságtükröző funkciója, a társadalomban betöltött szerepe, kultúrát teremtő és őrző mivolta felől lehet a leginkább megközelíteni, az alábbiakban prózairodalmunk eredményeit témakörök, ill. az egyes műveknek a valósághoz fűződő kapcsolata szerint, a konkrét — absztrakt, ill. a fikció—nem fikció tengely mentén elfoglalt helyük alapján vesszük szemügyre.

A valósághoz a legszorosabban kötődő művek a tényirodalom különféle változatai közül kerülnek ki: Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok (1984), Hazahív a harangszó (1985); Gál Sándor: Mélyutak (1985); Dávid Teréz: Utóirat. Amíg a téma eljut odáig (1986); Dusik Éva: Viszonzatlan hűség (1986).

Zalabai Zsigmond két kötete elsősorban stilárisan és érzelmi telítettségével kötődik a szépirodalomhoz. Műve tényirodalmunk legnagyobb teljesítményei közé tartozik, az elemzett korszaknak mindenképpen kiemelkedő eredménye. Műfaja a komplexen értelmezett falutörténet, amely több tudományág módszereinek és eszközeinek együttes alkalmazása révén áll össze. Zalabai az elődök (Duba, Gál) törte csapáson indul el, de módszereiben egészen eltérő, hazai magyar viszonylatban úttörő művet hoz létre. Első kötetének bevezetőjében [Bevezetés egy falutörténetbe] még Gál Sándor példáját látszik követni [Mesét mondok, valóságotj. A lírai témafelvetés, a szubjektív idő- és térkezelés, a prehistóriai vázlat, a földrajzi nevek vallatása stb. számos ponton érintkezik Gál módszerével, belletrisztikus anyagkezelésével. A bevezetőt követően azonban a szépírói szubjektivitást és hangulatkeltést a történész objektivitása és rendszerező fegyelme váltja fel. Zalabai hatalmas, több tudományágra kiterjedő szakirodalomra, oklevelekre, falukrónikákra és más autentikus történelmi kútfőkre támaszkodva megírja faluja, Ipolypásztó „életrajzát”. A történelmi események időrendi sorrendjét követve beszámol faluja népének mozgalmas történetéről 1000-től 1918-ig, az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásáig. A történelmi korszakok és fordulatok keretébe ágyazott falu- történet gazdag anyagát kilenc fejezetbe sűríti. Az 1918-tól 1945-ig, a felszabadulás pillanatáig tartó történelmi folyamatot a Hazahív a harangszó címen megjelent második kötetben dolgozta fel. Az első fejezetben a világháborús megpróbáltatásokról és a forradalmi időkről számol be; a másodikban a két háború közötti falu izgalmas szociográfiai leírására vállalkozik. A többi fejezet felöleli a falu szokásvilágát, szertartásait, folklórját, népi gyógymódjait stb. Zalabai a két kötetben olyan leírását és elemzését nyújtja falujának, hogy valós értékeit csupán a történettudomány, a néprajz stb. szakkritikájának mérlegén lehetne lemérni. A laikus olvasót a tengernyi adat és esemény ellenére is olvasmányos, mindvégig lebilincselő, nemes lokálpatriotizmustól fűtött szülőföldvallomás foglalkoztatja. Az az írói teljesítmény, amely harmonikusan tudja egyeztetni a lírai telítettséget a tudomány oknyomoző, objektív-mérlegelő szenvedélyével.

Ugyancsak az oknyomozó módszert alkalmazza Gál Sándor, aki jelen pillanatban a riportnovella, az irodalmi és szociográfiai publicisztika legjelentősebb képviselője irodalmunkban. Mélyutak címen megjelent kötete korábbi teljesítményei közül is kiemelkedik. A magyarlakta vidékek történelmi-társadalmi, szociográfiai megismerését ő szorgalmazza leginkább. Riporteri figyelmét főként a parasztság történetére, átlénye- gülési folyamatára irányítja, a mához vezető út, a közelmúlt és félmúlt eseményei foglalkoztatják. Könyvének három ciklusában a szövetkezeti mozgalom úttörőivel [Változni és változtatni), a magyar iskolaügy újjászületésének megindítóival [Emberségből példát) készít riportokat, s végül egy tájegység, a csereháti dombság településének rövid történetét, tegnapi és mai gondjait, kulturális életének mai állapotát veszi számba.

FÓRUM