Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - NAPLÓ - Zádor András: Cseh irodalomról, cseh írókról

ven, a Szent Katalinról szóló legendát, a cseh gótikus irodalom remekét. A cseh barokk irodalmat Komenský-Comenius emeli európai színvonalra, és a romantikát Karéi Hynek Mácha. Csak a reneszánsznak és a klasszicizmusnak nem akadt európai formátumú cseh képviselője; a latin humanista irodalom ugyan korán gyökeret vert Csehországban, és jelentős szépírója is volt Bohuslav Hasištejnský z Lobkovíc személyében, de a reneszánsz komplex hatásának kiteljesedését megakadályozták a huszita háborúk, a klasszicizmus virágkorában pedig a cseh irodalom még Fehérhegy utáni csaknem kétszáz éves tetszhalálából ébredezett. Annál gyorsabban és minden közép- és keleteurópai kis népnél korábban fogadta be a cseh kultúra a 19. század nyolcvanas éveitől kezdve a Franciaországból terjedő modem irányzatokat, rrrindenektelőtt a szimbolizmust. F. X. Salda már 1892-ben hosszú és avatott tanulmányt írt róla, 1893-ban megjelenik Karásek ze Lvovíc szimbolista regénye, 1894-ben verseskötete. És szimbolista költővel, a cseh poéták egyik legnagyobbikával, Otakar Bfezinával emelkedik a cseh irodalom ismét világirodalmi régiókba. A szimbolizmuséhoz képest valamivel később következett be az avantgárd irányzatok befogadása, legalábbis ha keletkezésüket Marinetti futurista kiáltványának közzétételétől (1909) számítjuk. A késés oka minden bizonnyal az első világháború volt. Utána annál rövi- debb idő alatt vertek gyökeret az új áramlatok (a dada és futurizmus kivételével), sőt a húszas években — a (sokak által szintén az avantgárdhoz sorolt) proletárköltészet lealkonyulása után — vezető szerepet töltöttek be. De kialakult egy specifikus cseh irányzat is, a poetizmus, amelynek vezéralakja, Vítčzslav Nezval (szürrealista korszakába lépve) európai hírnévre tett szert. Hasonló publicitást még négy vele legalábbis egyenrangú költőtársa, Josef Hora, Jaroslav Seifert és mindenekelőtt a korukat megelőző František Halas és Vladimír Holan is megérdemelt volna, de ezt a kis és nagy népek közötti irodalmi kapcsolatok paradox logikája nem tette lehetővé. Sokkal jobb helyzetben volt e téren a cseh próza, amelynek különös módon egy dráma, Karéi Capek R. U. Ä.-je nyitott utat a világba, azzal, hogy felhívta a figyelmet a darab szerzőjének prózai munkáira is, majd általában a cseh drámára (Erantišek Langer) és prózára. Talán a véletlennek, de sokkal valószínűbb, ľ' hogy Capek PEN Club-beli aktivitásának és szoros — baráti — külföldi kapcsolatainak köszönhető, hogy elsősorban nem lektűröket, hanem valóban értékes műveket fordítottak idegen nyelvekre. A Svejk ugyan lektűr is, de felszíne alatt a népi bölcsesség, a politikai ítélőképesség és az élet alapkérdéseit kutató — s az érzékeny intellektussal és intuícióval megáldott olvasó meglepetésére az atomkorszak gondolkodási rendszereihez igen közel álló

— filozófiai mélyrétegei húzódnak meg. Capeken, Langeren és Haseken kívül Iván Olbracht keltett figyelmet külföldön, mégpedig eleinte olyan munkákkal, amelyek messze elmaradnak három legbecsesebb műve mögött.

Az ezerszeres ismétlés következtében már közhellyé kopott, de mégsem kerülhető meg annak az abszurd ténynek a le- szögezése, hogy a politikai ellentétek következményeképpen sokáig úgyszólván lehetetlenné vált a cseh—magyar, pontosabban a Csehszlovákia és Magyarország közötti irodalomcsere. Az utóbbi megfogalmazás azért pontosabb, mert Csehszlovákia területén, a népes magyar kisebbségnek köszönhetően, folyóiratokban, napilapokban és könyv alakban egyaránt szép számban jelentek meg cseh irodalmi művek, de magyarországi nyomdatermékekben közölt cseh mű fehér hollónak számított. Abszurd volt ez a helyzet, mert a kereskedelmi kapcsolatokat a két ország közötti ellentétek nem fékezték (olyannyira nem, hogy a piros-fehér-zöld végű és „Nem, nem, soha” felírással ellátott ceruzákat a cseh Hardtmuth cég gyártotta és szállította], és abszurd volt egyedülállósága okán is [amelyben Csehszlovákia csak Romániával és részben Jugoszláviával osztozott), mert hogy csak egy példát említsek, a Németország és Franciaország közötti feszültség a legkevésbé sem állt útjában az irodalmi és általában a kulturális kapcsolatoknak. De a korabeli cseh irodalom mégsem volt egészen ismeretlen Magyarországon. A budapesti Vígszínház bemutatta Langer Külvárosát és (botrányos körülmények között) Karéi Capek R. U. fl.-jét, Anton Straka cseh és szlovák költői antológiát jelentetett meg, de a cseh írók Szlovákiában magyarul kiadott könyvei is — részben legálisan, részben illegálisan — eljutottak Magyarországra. Többségüket Prager Jenő adta ki.

Amikor a harmincas évek legelején egyetemi diákként Prágába kerültem, már ismertem ezt a helyzetet, és elég sokat