Irodalmi Szemle, 1987
1987/5 - Barak László: Változat egy témára
békeidőben élhet, bizton konkurál Strasznov nevezetű híres-hírhedt elődjével, választott hivatásának egykoron igencsak nagy mesterével. Találkánk színhelye nagyon ismerős. Szombat délután van. Még nem tudom, mire jutunk, a családomat eleget kínzom, a bölcs sörözést választom sorsfordulóm kezdetéül. A szélesre táruló bejárati ajtóban a füstöt regisztrálom elsőnek. Az álomkék füst komoly méltósággal gomolyog és tökéletesen eltakarja tulajdonosát, aki egy pillanattal később úgy lép elő a sűrű felhőből, mint egy látomás. Kocsi- keréknyi, széles karimájú, olivazöld nemezkalapot visel. Szájában legalább két- ujjnyi vastag és szokatlanul hosszú szivar ég, pofaszakálla, mint a szurok. Muszáj őt észrevenni. De csak a fejét.. . Kreol homloka alatt sötétlő szemével rám néz, és határozott léptekkel felém indul. — Tiszteletem, főnök! Leülhetek? — Hangja a pokol tornácáról hullámzik, nem látszik ezen az emberen, hogy ő az alagsor Pityukája. — Talán a tárgyra térhetnénk — mondja sokat sejtetőn, és megtapogatja a bal fülében hivalkodó ezüstkarikát. NAPLÓRÉSZLET „— Bakasári! Bakasári! — ordítozzák anyám után a főutcán. Csak diilledt szemeket, szétnyíló, nyálas ajkakat, sárga metszőfogakat látok. Hatéves önmagamat is látom, egy kócos kölyköt, pontosan úgy néz ki, mint aki nem tehet semmiről. Tíz évvel később, hatvanegy tavaszán, a temetés után apám mondja: ’Tudd meg, fiam, anyádat az emberek nyelve ölte meg.’ Hogy mi történt az akasztást követően, nem az apámtól tudom meg. .. Anyám az ünnepi torhoz főzi a vacsorát. Bacskay százados úr kívánsága. Ő most a ház ura, a tisztaszobában lakik. Anyámnak siskát kell sütnie a lefoglalt lisztből, amit lekvár híján melasszal esznek és spirituszból hígított pálinkával öblítenek le a nyilasok. Éjfélre jár, amikor Bacskay feláll, és távozásra szólítja a vacsorameghívottakat. Anyámat nem engedi át a szomszédba.” Megmondom Pityukénak, hogy mit akarok, majd kimegyek a vécére és hányok. Uramisten, hová jutottam?! Amikor visszatérek, fátyolos tekintetemen keresztül kivehetetlen az arckifejezése. így legalább könnyebben elé tolom az ezrest, melyet előzőleg már a napló lapjai közé készítettem. A vásár elmondhatatlanul megalázó. Kiszolgáltatom magamat egy szélhámosnak, hogy bebocsáttatást nyerjek, nem is tudom, hogy hová... Űjabb szivarra gyújt, a füstfelhő elnyeli a pénzt. Megegyezünk, hogy egy héten belül szállítja a kéziratot. ,,Szállítom”, ezt a kifejezést használja ... A honoráriumra természetesen szintén igényt tart. NAPLÓRÉSZLET „Apám, fogságból való visszatérte után, kiiktatja életünkből a múltat. Anyámnak és nekem nem tesz szemrehányást soha. Szeretete konok, kíméletlen. Nem az emberek nyelve öli meg az anyámat, hanem a bosszúálló szeretet.” Két héttel az írás megjelenése után kaptam meg az igazgató úr levelét. Arról írt, hogy végre megjelenik a prózakötete, már szerződése is van rá, s hogy milyen öröm is ez egy ötven felé járó pedagógus számára, akinek ezáltal egy ifjúkori álma válik valóra. íróvá lesz végre, bizonyítva hitetlen és földszintes
