Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - LÁTÓHATÁR - Václav Chytil: Fáraó este tízkor

— Alkalmasint úgy van — mondja lassan, mintha csak a sörcsapnak mondaná. — Háromnegyedrészt engedékeny vagyok, egynegyedrészt nem. — Novotn^ra pillant.

— Jő lenne tudni, hogy azt a negyedrészt tekintve milyen, valahogy ez érdekel engem a legjobban — mondja Novotn^ magabiztos mosollyal.

— És nekem, ugye, most meg kellene mondanom, hogy milyen. Csakhogy én nem mondom megl — Elmosolyintja magát. — Nem én! — Messziről úgy tűnik, mintha kellemesen szórakozna.

Jura lehajtja a fejét, de nem azért, mert Hanka tetszik neki, hanem mert számára ő ugyanúgy elérhetetlen, mint a többi nő. S pontosan a melle közepén, ahová a Ku- Klux-Klant jelképező égő kereszt van tetoválva, megnevezhetetlen fájdalom sajdul beléje. Olyan fájdalom, mint a tehetetlenség, a magány, a kínző nyugtalanság és szomorúság érzése együttvéve. És egyáltalán nem kívánkozik kifelé belőle, megtelepszik a bensőjében súlyosan.

Óvatosan felemeli a tekintetét. Hanka, kezét a söröskorsón tartva, az anyjával be- szélget. Mellettük, mindjárt a terem bejáratánál, a Csillag mozi plakátja díszeleg a falon, fölötte, rajzszöggel kitűzve, elsárgult csomagolópapír, valamiféle régi tombola díjainak lajstroma. Jura úgy tesz, mintha érdekelnék a zöld fixszel fölírt és kétoldalt virágmintákkal díszített díjak. S valóban olvasni kezdi őket.

Párnatartó (fonott] I Vödör

Bútorszállító kampók (költözködéshez)

Jenka asszony odaviszi a csokornyi sört a biliárdozó férfiakhoz, visszafelé jövet Karpísekhez és Sfkorához hajózik, aztán őhozzá. A félliteres korsó rátelepszik az alátétre, az üvegen lassan folyik le a hab.

Mackó

Torta

Virágtartó

Ügy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, gondolja Jura, és egyszeriben kimondhatatlan szorongás fogja el. Késztetést érez, hogy felálljon, és ész nélkül kirohanjon az éjszakéba. Valahova elmenekülni. De hova? Nincs hova. Ha legalább történne valami, mindegy, mi. Ujjai közé szorítja a hűvös és nedves üvegkorsót, a körmei alatt látja a fölgyülemlett piszkot, kezén a kövek okozta apró zúzódásokat s a szén tetoválásszerű nyomait, amelyeket haláláig viselnie kell, miközben mellében erősödik a szorítás, mintha elmarkolva, őt is kiinni készülne valaki.

A szomszéd asztalnál Jenka asszony a pedellussal és az erdésszel koccint, s ő hallja, mint rázkódik meg görcsös-élvezetes borzongással, amikor az egészet egyszerre fölhajtja. Mindez kedvelt gyerekkori játékukat juttatja eszébe, a hordógörgetést a betonlépcsőkön, melyek padlástéri lakásukhoz vezettek. Minél jobban fájt, bátyjával és nővérével annál hevesebben gurultak lefelé. Emlékszik, hányszor találták ott véresen összevissza vert apjukat.

Aztán tudatosítja az üveg hideg érintését és a békés kocsmai zajongást, fölemeli a korsóját és kortyint egyent. Az ismeretlen, szorongató érzés, amely eddig moccanatlanul vesztegelt benne, most óvatosan megmozdul, s érzi, hogy egyszeriben irányt és távlatot kap. Fölhajtja a rumot, gyomra a jól Ismert undorral rándul össze, ezt ki kell bírni. Aztán oldódni kezd belül a görcs, kellemes meleg árad szét a testben, ez megnyugtatja és háborgó lelkét is elcsitítja. Megörülve fordítja tekintetét újra a díjak lajstromára.

Főzőedény Kékfrankos (bor)

Zsebfésű

Majomrelief (NDK behozatal)

Kompótos készlet Férfipapucs

Széttárja az anorák gallérját és lehunyja a szemét. Nagyszerűen érzi magát. Látja Hankát, Karpíseket, Novotn^t, a férfiakat a biliárd körül, Jenka asszonyt, Sykorát, valamennyiüket élesen látja, de nem itt a kocsmában, hanem egészen máshol. Csak gyertek, gyertek, mondja nekik vidáman és éppenséggel bátran.

Egy napfényes erdőben vezeti őket. A magas és száraz fű pattog a lábuk alatt. Hallja