Irodalmi Szemle, 1987

1987/5 - Beszámoló a szlovákiai irodalom nak a Szlovákiai írószövetség IV. kongresszusa után kialakult állapotáról

BESZÁMOLÓ A SZLOVÁKIAI IRODALOMNAK A SZLOVÁKIAI ÍRÓSZÖVETSÉG IV. KONGRESSZUSA UTÁN KIALAKULT ÁLLAPOTÁRÓL*

Személyes, irodalmi és társadalmi időnk újabb öt esztendővel lépett előre, s mi írószövetségünk ötödik kongresszusára jövünk össze, hogy — miként azt szervezetünk alapszabálya és jó hagyománya parancsolja — közösen véleményezzük az irodalmunk által az elmúlt öt évben megtett utat, értékeljük a jelenkori irodalom fejlődésében mutatkozó eredményeket és gyönge pontokat, hogy kísérletet tegyünk a problémáival való kritikai konfrontációra és keressük e problémák hatékony megoldásának módjait.

Az irodalom fejlődésének kétségtelenül megvannak a maga specifikus törvényszerűségei, amelyeket minden kritikai reflexiónak respektálnia kell, amennyiben nem csupán elbírálni akarja az irodalmat, hanem felfogni is vagy legalább megérteni tényleges lehetőségeit és problémáit. Egyszersmind azonban mint marxisták pontosan tudjuk, hogy az irodalom nem a társadalmi folyamatoktól elszigetelten fejlődik, éppen ellenkezőleg, aktív összetevője a társadalom anyagi és szellemi gyakorlatának, s éppen a maga sajátos eszközeivel tükrözi, de főként alakítja a társadalmi tudat állapotát és mozgását. Ha tehát elismerjük és valljuk az irodalom esztétikai és megismerő funkciójának a dialektikus egységét, ebből szükségszerűen az következik, hogy tudatosítjuk vagy pontosabban, egyre mélyebben és komplexebb módon kell tudatosítanunk azt is, hogy az irodalmi termés állapotáért és színvonaláért, akárcsak valóságos erejéért és társadalmi helyzetének hatékonyságáért viselt írói felelősségünk oszthatatlan. Ezért a Szlovákiai írószövetség ötödik kongresszusa elé terjesztett beszámoló sem lehet csupán az elmúlt időszakban elért sikerek mechanikus felsorolása, sem pedig az ugyanezen időszakban ránk „sújtó” sikertelenségek vagy fogyatékosságok ugyancsak mechanikus összefoglalása, hanem arra törekszik, hogy ha nem is részletesen elemezze, legalább felvesse — mégpedig a CSKP XVII. kongresszusa Politikai beszámolójának, tanácskozásának és határozatainak igényesen kritikus és principiális szellemében — azokat a „sok szempontból új problémákat és követelményeket”, amelyeket irodalmunk és irodalmi fejlődésünk elé a jelenkor állít.

Persze, megbocsáthatatlan rövidlátás lenne, ha korszakunkat nem annak a történelmi időnek a reális összefüggéseiben fognánk fel, élnénk át és értelmeznénk, amelyben éppen élünk és dolgozunk. „Mai világunk — mondta Mihail Gorbacsov elvtárs az SZKP XXVII. kongresszusán előterjesztett Politikai beszámoló bán — bonyolult, sokszínű, dinamikus — ellentmondásos tendenciák szövik át, tele van ellentmondásokkal. A legbonyolultabb választási lehetőségek, az aggodalmak és remények világa ez. Földi létünk még soha nem volt ilyen politikai és fizikai túlterhelésnek kitéve. Az ember még soha nem vett el ennyi kincset a természettől, és soha nem volt ilyen védtelen azzal a hata* A Szlovákiai Írószövetség V. kongresszusán Ján Soloviö által előadott beszámoló rövidített változata