Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - FIGYELŐ - Marczell Béla: Farsangjárás

ké volt. Hétfőn a gyerekek is nézhették a délutáni táncotokat, este pedig a ,,lúdasi- ak“ (hibás legények, leányok) is bemehet­tek a kocsmába. Az esti bálban a muzsiku­sok is megtáncoltatták az asszonyokat, hogy a fekete malacok is nagyra nőjenek. ■ Medvén a farsangoló asszonyok így biz­tatták egymást: ■ Asszony, tartsd meg az uradat, Költsd el keresményét! Ne sajnáljad megoldani a pénzes erszényét ...! A legények pedig így biztatták ajándé­kozásra a gazdát: S3 Lásd, a nyársunk üres! A hasunk is éhes. Ne sajnáld a szalonnádat! Hát nekünk megfizess! Patason a legények ,női maskarába” öl­töztek. Minden lányos háznál körültáncol­ták a szobát, a konyhát és a háziakat, majd az ajándék (sonka, tojás, kalács, sza­lonna) átvétele után elbúcsúztak. Az ösz- szegyűjtött élelmet este a kocsmában fo­gyasztották el. Minden lány ablaka alá polyvát hintettek, mert a hiedelem sze­rint az a lány, aki elsőként söpörte el a polyvát az ablaka alól, a zöld farsangon (fehérvasárnap utáni tavszi időszak, ami­kor a nyilvános menyegzőtartás — amely a nagyböjtben tiltva vo'.t — ismét szabad) biztosan férjhez ment. S Cséfán ezt a mókás ünnepet tyúkverős- dinek, Olgyán tyúklopónak nevezték. Ilyen­kor a legények csoportosan járták a há­zakat. Kettő szóval tartotta, tréfás mondá­sokkal, rigmusokkal nevettette a háziakat, azalatt a többiek a tyúkólból tojást, az éléskamrából pedig ennivalót loptak. A tojást eladták a kocsmárosnak, az árát pe­dig elmulatták. Kaptak siskát (fánkot) is, ezt vékony nyársra tűték, s közben arra biztatták a háziasszonyt, keressen nekik szalonnát: ■ Ha nincs a házba’, van a kamrába’, Látom, a gazdasszony szalad a padlásra, Vág egy darab szalonnát, húzza a nyársamra. A farsang utolsó három napján minden háznál sok siskát sütöttek, kolbászt, húst készítettek, hogy az egész esztendő gaz­dag legyen élelemben, egészségben, jó­kedvben. A rokonoknak, szomszédoknak kóstolót szoktak küldeni a farsangi éte­lekből. Medvén farsangutolján tormás húst készítettek, s ebből mindenkinek ennie kellett legalább egy falatot, hogy mindig erős, egészséges maradjon. A szövegben előforduló helységnevek ma­gyar—szlovák jegyzéke: Tejfalu — Mlieč­no, Bős — Gabčikovo, Felbár — Horný Bar, Süly — Šuľany, Medve — Medveďov, Pa- tas — Pastuchy, Cséfa — Cechová, Olgya — Oldza. Marczell Béla

Next

/
Thumbnails
Contents