Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - FIGYELŐ - Marczell Béla: Farsangjárás
ké volt. Hétfőn a gyerekek is nézhették a délutáni táncotokat, este pedig a ,,lúdasi- ak“ (hibás legények, leányok) is bemehettek a kocsmába. Az esti bálban a muzsikusok is megtáncoltatták az asszonyokat, hogy a fekete malacok is nagyra nőjenek. ■ Medvén a farsangoló asszonyok így biztatták egymást: ■ Asszony, tartsd meg az uradat, Költsd el keresményét! Ne sajnáljad megoldani a pénzes erszényét ...! A legények pedig így biztatták ajándékozásra a gazdát: S3 Lásd, a nyársunk üres! A hasunk is éhes. Ne sajnáld a szalonnádat! Hát nekünk megfizess! Patason a legények ,női maskarába” öltöztek. Minden lányos háznál körültáncolták a szobát, a konyhát és a háziakat, majd az ajándék (sonka, tojás, kalács, szalonna) átvétele után elbúcsúztak. Az ösz- szegyűjtött élelmet este a kocsmában fogyasztották el. Minden lány ablaka alá polyvát hintettek, mert a hiedelem szerint az a lány, aki elsőként söpörte el a polyvát az ablaka alól, a zöld farsangon (fehérvasárnap utáni tavszi időszak, amikor a nyilvános menyegzőtartás — amely a nagyböjtben tiltva vo'.t — ismét szabad) biztosan férjhez ment. S Cséfán ezt a mókás ünnepet tyúkverős- dinek, Olgyán tyúklopónak nevezték. Ilyenkor a legények csoportosan járták a házakat. Kettő szóval tartotta, tréfás mondásokkal, rigmusokkal nevettette a háziakat, azalatt a többiek a tyúkólból tojást, az éléskamrából pedig ennivalót loptak. A tojást eladták a kocsmárosnak, az árát pedig elmulatták. Kaptak siskát (fánkot) is, ezt vékony nyársra tűték, s közben arra biztatták a háziasszonyt, keressen nekik szalonnát: ■ Ha nincs a házba’, van a kamrába’, Látom, a gazdasszony szalad a padlásra, Vág egy darab szalonnát, húzza a nyársamra. A farsang utolsó három napján minden háznál sok siskát sütöttek, kolbászt, húst készítettek, hogy az egész esztendő gazdag legyen élelemben, egészségben, jókedvben. A rokonoknak, szomszédoknak kóstolót szoktak küldeni a farsangi ételekből. Medvén farsangutolján tormás húst készítettek, s ebből mindenkinek ennie kellett legalább egy falatot, hogy mindig erős, egészséges maradjon. A szövegben előforduló helységnevek magyar—szlovák jegyzéke: Tejfalu — Mliečno, Bős — Gabčikovo, Felbár — Horný Bar, Süly — Šuľany, Medve — Medveďov, Pa- tas — Pastuchy, Cséfa — Cechová, Olgya — Oldza. Marczell Béla