Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - VALLOMÁS - Turczel Lajos: Az érsekújvári reálgimnázium padjaiban
VALLOMÁS kisszeminárium is működött, s annak „kis- pap” tagjai a gimnáziumokba kék reverendában jártak. Ez az utóbbi sajátosság kisebb mértékben Érsekújvárott is megvolt; ■ott átlagban két-három hagyományos csu- hájú ferences rendi novíciust lehetett látni a felső osztályok diákjai között. A mi osztályunknak is volt. egy ilyen tagja, a zslgárdl Takács Boldizsár. Az érsekújvári reálgimnázium fő jellegzetessége az lett, hogy az 1925—1933 közt kibontakozó és csúcsosodó kisebbségi diák- mozgalmak itt találtak a legtermékenyebb talajra. Balogh Edgárék prágai Szent György Körének A Mi Lapunkban és a Vetésben meghirdetett akcióit: a regöscserkészetet, az etnográfiai és szociográfiai vándorlásokat, az önképzőköri reformtörekvéseket a legaktívabban az érsekújvári diákok karolták fel, s így nem volt véletlen az sem, hogy ebből a városból, ebből a reálgimnáziumból került ki a Sarló vezetőségének, radikális magjának többsége (Balázs András, Berecz Kálmán, Dobossy Imre, Dobossy László, Forgách Béla, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, Kardos Ferenc). Mindebben a legnagyobb szerepe annak a társadalmi földrengésnek volt, amely a paraszt- és vasutasvárosnak nevezhető „Újváriban az 1918 utáni években a magyar vasutasok és egyéb állami alkalmazottak tömeges elbocsájtásának, deklasszálódásá- nak és társadalmi radikalizálódásának formájában következett be. A kisebbségi diák- mozgalmak másik fő fészke természetesen a pozsonyi reálgimnázium volt, amelyben a mozgalom kezdeményezői, elindítói tanultak (Balogh Edgár, Brogyányi Kálmán, Duka Zólyomi Norbert, Peéry Rezső, Tere- bessy János). A többi iskola közül még a losoncit kell kiemelni, ahol a nagy mozgalmi forrongásban a diákság egy reform- röpiratot adott ki (Középiskolások, ahogy ők látják helyzetüket), 1933-ban pedig megpróbálkoztak azzal, hogy a két évvel korábban megszüntetett híres helybeli diáklapot, A Mi Lapunkat egy teljes diák- szerkesztésű lappal pótolják. így jött létre az Indulás, de csak két évfolyamot és összesen négy számot ért meg. A nagy vonásokban egyforma összetételű és arculatú magyar gimnáziumi iskolák között az is jelentős megkülönböztető jegynek, rangot adó különbségnek számított, hogy melyikben voltak többen az országos nevű tanárok. A pozsonyi reálgimnáziumban [és tanítóképzőben) főleg Orbán Gábor, Sas Andor, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső és a cserkészetet fellendítő Hornyák Odiló voltak ilyenek; Komáromban, a természettudományi tárgyakat főiskolai szinten oktató, félelmetes Horváth Cézár mellett két civil tanár emelkedett ki: az önképzőkört valóságos írói iskolává alakító Borka Géza és a festőművész- ként-grafikusként neves Karmos Károly, akinek érsekújvári magántanítványai is voltak (így például Csicsátka Ottó és Zme- ták Ernő). Az érsekújvári reálgimnázium legkiemelkedőbb pedagógusa a nagyszerű módszerrel tanító és áhítatosan humanista szellemiségű Krammer Jenő volt, aki igen erős katalizátori szerepet játszott a párját ritkító diákmozgalmi aktivitás kialakulásában. Krammer mellett még a csehszlovákiai magyar cserkészet egyik vezető embere, Mrenna Jőzsef, a történelmi tanulmányokat publikáló Noszkay Ödön és a lelkes amatőr néprajzos Thain János voltak a városon túl is ismert nevek. A nyolc középiskola általános, közös vonásai, jegyei közül hármat lehet kiemelni: 1. Kisebbségi iskolák voltak és így a nemzetiségi elnyomás, diszkrimináció velük szemben is érvényesült. Diszkriminációnak számított már a nem kielégítő számuk is és főleg a nemzeti iskolákénál hiányosabb anyagi ellátottságuk. Ezeket a hiányosságokat a kisebbségi ellenzéki sajtóban (a kommunistában és a polgári ellenzékiben) gyakran bírálták és különösen a Léván, Rozsnyón és Ungváron hiányzó magyar gimnáziumok ügyét tartották sérelmesnek. 2. Az 1918 előtti korszak iskoláival és a korabeli magyarországi iskolákkal összehasonlítva a kisebbségi gimnáziumi intézetekben (és a más típusú és fokozatú iskolákban is) sokkal demokratikusabb szellem uralkodott, és a tanári testületekre a polgári demokratikus rendszernek megfelelő politikai differenciáltság volt jellemző. Ilyen politikai-világnézeti színképe volt az érsekújvári tantestületnek is, ahol az egyik pólust a Magyar Tanácsköztársaság emigránsa, Rédei Jenő és az exponált humanista Krammer Jenő képviselte, a másikat Vanek Imre róm. kát. hittanár és a hozzá világnézetileg közel álló Noszkay Ödön. 3. A kisebbségi magyar középiskolások szociális rétegeződése is kedvezőbb, kor
