Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Bartók és Pozsony

— Erre a kérdésre nagyon nehéz bármilyen választ is adnom, ugyanis én nem voltam valami „nyüzsgő” társasági lény, hangversenyekre viszonylag keveset Jártam, mert egyszerűen el voltam foglalva a magam dolgával. Amint már említettem, magát Bartókot is hallottam néhányszor Pozsonyban koncertezni, amikor még személyesen nem ismertem őt. Egyes koncertekről vannak bizonyos emlékeim, de a zenei életről általában, különösen egyes korszakok szerint, őszintén szólva nincs áttekintésem. Úgyhogy nem is nyilatkozhatom róla. Viszont tény, hogy a későbbiek során magam is részt vettem egy kicsit a zenei életben, már ha annak lehet tekinteni a Bartók Dalárdában való tagságomat. Szerettem oda járni; egyrészt társaságot Jelentett számomra, másrészt zenei élményt nyújtott. Közismert, hogy a Dalárdát Németh István tanár vezette. Magam a háború előtti és alatti években a női karban második szopránt énekeltem. Ha jól emlékszem, a Dalárda 1945-ben megszűnt.

— Ön előadóművészként többnyire klasszikus szerzőket játszik. A modern zenét is szereti?

— A modern zene hozzátartozott zenei nevelésemhez. Nemcsak tanáraim, Bartók Béla és Németh-Samorinsky István művein nevelkedtem, hanem számos más nemzet nagy modern zeneszerzőinek az alkotásain is. Később, mikor zongorakísérőként már a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán tevékenykedtem, nagyon sok modern kamarazeneművet játszottam — s ma is játszom —, és igencsak megkedveltem az újfajta kifejezési módokat és az új harmóniákat. Úgy érzem, hogy zenei ízlésem az évek során sem igen változott. Kedvenc zeneszerzőim elejétől fogva Bach és Schumann voltak. Schumann például annyira közel áll hozzám, hogy amikor őt játszom, néha úgy érzem, mintha magam komponáltam volna a műveit. Ami Bachot illeti, régi meggyőződésem, hogy nélküle sokkal szegényebb volna az életünk.

Az interjúkat Köveséi János készítette