Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Bartók és Pozsony

hangversenyekre), de tény, hogy Budapest sokat jelentett további zenei fejlődésem szempontjából. A négyéves Zeneakadémiát úgy végeztem el, hogy évenként letettem az előírt vizsgákat zongorából és az egyes elméleti tantárgyakból. Bartók akkor már nem tanított az akadémián, így a vizsgákon nem volt alkalmam látni őt. Míg az akadémiát végeztem Pesten, azalatt tovább tanultam Németh-Samorinsky Istvánnál is.

— Tudomásom szerint ma Ön Bartók Béla egyetlen élő tanítványa Szlovákiában. Hogyan került kapcsolatba Bartókkal? Mennyi ideig tanult tőle zongorajátékot?

— Zongoratanárom, Németh-Samorinsk^ István gyakran emlegette nekem volt tanárát, Bartók Bélát. Ű, mint Bartók-tanítvány, jól ismerte a mester elvárásait, szokásait. Elsősorban azt a finom precizitást emelte ki, amit Bartók tanúsított egy-egy mű interpretálásában, s amit maga is megkövetelt tanítványaitól. Amint később én is tapasztalhattam, igen szigorúan vette az előírt tempó megtartását, erre különösen érzékeny volt, főleg amikor valaki az ő művét adta elő. Mindjárt figyelmeztette növendékeit, ha azok megengedtek maguknak olyan tempóváltoztatásokat, amilyeneket ő nem írt bele a kottába. De egy kicsit elébe vágtam az eseményeknek... Az utolsó főiskolai vizsgám után Németh tanár azt ajánlotta, hogy végezzem el a Tanárképzőt, ami persze csak úgy volt lehetséges, ha beiratkozom a nappali tagozatra. Ezt meg is tettem, s így egy évig Pesten is laktam. Zongoratanárát mindenki maga választhatta meg, Németh István azt ajánlotta, vegyem magamnak a bátorságot, menjek el Bartókhoz s kérjem őt meg, fogadjon el növendékének, persze csak privát. Ma is emlékszem, a budapesti Tanárképzőben 1935. június 9-én felvételiztem. Ugyanazon a napon Németh István ajánlólevelével a kézitáskámban elmentem Bartókhoz is „felvételizni”. A Csalán utca 27-ben lakott. Mindjárt a bejáratnál megragadtak a gyönyörű, faragásos festett bútorok. Az első emeleten, egy kis szobában hallgatott meg Bartók. A legtöbb helyet a szépséges lágy hangú Bechstein zongora foglalta el, s még arra emlékszem, hogy mindenfelé rengeteg könyv volt a szobában. De ami a leginkább megragadott, s ami ma is elevenen él bennem, az Bartók mágikus, nagyfokú intelligenciáról és igazi zsenialitásról tanúskodó szeme volt, amelynek mélységét egyetlen fényképe sem tudja visszaadni. Bartók nagy türelemmel hallgatta meg játékomat, és közölte velem, hogy elfogad tanítványának. Hetenként egyszer jártam hozzá a Mester utcából, ahol laktam.

— Hogyan viselkedett Önnel, az akkor huszonegy éves csinos lánnyal — aki már kész zongoraművésznő volt — Bartók, a tanár?

— Bartók mindig a legnagyobb udvariassággal fogadott, s ha beszélgetéseink nem is voltak privát jellegűek, ahogyan most visszagondolok egész emberi-tanári magatartására, úgy érzem, hogy Bartók — mintegy önmaga számára — hangsúlyozni akarta: ez a fiatal lány is valaki, aki azon az úton próbálkozik haladni, amelyen én nyújtok neki segítőkezet. Az egész két esztendő alatt, amíg nála tanultam, Bartók nem ejtett ki egy hangos szót, nem tett egyetlen türelmetlen mozdulatot, s a legkisebb jelét sem adta annak az óriási különbségnek, ami közöttünk volt. Mindig olyan udvariasan viselkedett velem szemben, mintha vele egyenrangú személy lettem volna.

— Hogyan zajlottak a zongoraórák Bartóknál? Volt-e valamilyen sajátságos tanítási módszere?

— A zenészek esetében nagyon nehéz arról a bizonyos „módszerről” beszélni... A két év folyamán igen sok előadási darabot vettünk át a zongorairodalom különböző korszakaiból. Technikai gyakorlatokkal, etűdökkel már nem foglalkoztunk, mert azok az előző tanulmányaim tárgyát képezték . .. Viszont nagyon sok tanácsot adott Bartók a technikai nehézségek leküzdésére. És itt „gyűrűzik be” az a bizonyos „módszer” . .. A gyakorlati tanácsai, azok átadásának hogyanja az előző tanárom, Németh István módszerével voltak azonosak, aki évekig az ő tanítványa volt. Gyerekkorom óta hozzászoktam Németh tanár nagyszerű, emlékezetes óráihoz. Ö az egész órát a legnagyobb koncentrációval és alapossággal folytatta le. Tehát egészen természetes volt számomra, hogy Bartók tanítási órái is ekképpen folytak le.

— Voltak-e Bartóknak valamilyen különleges elvárásai?

— Bartók előbb minden új darabot eljátszott nekem, ez most is — annyi év után — elevenen él bennem. Bármilyen stílusban játszott, zongorajátéka mind zeneileg, mind technikailag tökéletes volt, telítve olyan finom agogikai nüanszokkal, melyeket a zene