Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - N. László Endre: Napóleon katonái

no meg a gazdagság maradt meg, a bírói tiszt viszont odalett! A megyercsiek bölcsebb blrát választottak maguknak, akinek ugyan kisebb volt a hasa, de nagyobb a feje! ... Ráadásul a falu tekintélyét sem tudták megóvni. Hiába volt a hírzárlat, hiába titkolták a rajtuk esett csúfságot, a hír mégis kiszivárgott, s rajtuk köszörülte éles nyelvét az egész környék. Teszi ezt még ma is, akárcsak a rátótiakon egy egész ország. Amit a rátótiakról beszélnek, azt jól megtetézve elmondják a jó megyercsiekről is.

És még valami igen lényegeset!

Megyercs község lakossága még a második világháború előtt is könnyen sebezhető volt ezzel a ladikhistóriával, s erről írja a krónikás: ,,Ezen esetről tudakozódni nem tanácsos, s egy volna az élet-halál harczi készülődéssel...” Bizony, nem egy véres verekedésnek lett már okozója a környékbeliek kíván- csiskodása vagy gúnyolódása ... Pedig a történet nem a falu népét teszi csúffá, hanem csupán az egykori tisztelt elöljáróságot...