Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - Varga Erzsébet: Heterogén versek
nyár van szinte olvasztottvas-forró izzad tán a levegő is s távol távolabb még mint a husziták elektronikus és nukleáris századunktól ketten te meg én gyalog megyünk Písekből Protivínbe hol sört iszunk és Antonín Dvorák suttog malac vicceket fülünkbe — Dvorák úr kérem mondja Ön talán leszármazottja a híres Dvofáknak? — ajjaj dehogy no és mit gondolnak mit válaszolt a lány Mórickának? . . . a sörfőzést itt ezerötszáz- kilencvennyolcban kezdték — versbe írja? érdekes lehet a módszere bizonyára kemény realista na és mondja: mire megy vele? a fák koalícióit erdeinket is szétverjük lassan pedig ők felsorakoznának mint falanxok s megóvnának bennünket ha szép egünk dühbe gurul s átképezve — büntetőszázaddá persze — indítja vissza ellene küldött kövér hadunkat a mérges gázok terepszínű uniformisba bújtatott nesztelenül lépő seregét — legalábbis rozsdamenteset — de hinnél-e neki ha azt írná ő téged akkor is ott is örökre szeret
