Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - Ardamica Ferenc: A dögkeselyű

bácsi életéből nem egy novellára telne: Kálmán bácsi élete kész regényt S amint elnézte a csetlő-botló öregembert — hamarosan megírható lesz! Öltönye belső zsebéből gyorsan előráncigálta témafüzetkéjét és örökíróját, s nyomtatott betűkkel feljegyezte:

KÁLMÁN BÁCSI (Megvárni, amíg meghal! Azután megírni! j

— Istenem! — lapozott végig a füzetkén. — Mennyi remek téma! Sajnos,, még mind él!

Amikor az első rögök dörömbölve ráhulltak Vilma néni koporsójára, az író észbe kapott, odaugrott, felmászott a sírásók által még el nem távolított deszkákra, és felragadván egy jókora agyagdarabot, Vilma néni után hajította; közben sikerült bepillantania a gödörbe.

Nem várta meg, amíg a sírhant^ elkészül, s virággal, koszorúkkal díszítve felveszi végső formáját.. . Hátat fordított a temetőnek, s különös eufóriában rohant, szinte repült hazafelé.

— Az a fő, az a remek, hogy novellában tudok gondolkodni! — ismételgette egész úton.

Közvetlenül az otthona előtt ismét felmerült előtte a sírgödör képe, és rövid megtorpanásra késztette ... Jó mély volt, gondolta, akár két méter ihletet is meríthetek belőle.