Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - HOLNAP - Krausz Tivadar: Kritikuss
rakciót érinti. Hiszen lehetnék bárki inás, bárhol másutt, és lesz úgy, hogy nem vagyok ... ... lehetek úgy, hogy nem vagyok eléggé? — merül fel az imaginációra késztetett olvasóban, aki az emberi történelem 1986-ik évében az északi félteke 48-as szélességi foka és 20-as hosszúsági foka környékén vagyogat. Egyszeriben az esszenciális létezés inerciarendszerének középpontjába kerül, és így végveszélybe sodródik. — Ekkor kell megismételni azt a mozzanatot, amelyet Farnbauer is számtalanszor megtesz: — lehet, hogy önvédelemből, lehet, mert valóban tud röpülni — az ész jegyéből való kilépést! Megérezni az élmény nagyszerűségét! Farnbauer botrány! A leghűvösebb, legjózanabb botránykeltő; megtámad- hatatlan, lefegyverző! Bár már kevesebbért is máglyára küldtek embereket ... Farnbauernek a sok gondolkodás közepette még szépírni is van ereje; lazán meg tud ajándékozni egy stílus- paródiával is: himnusz a posztmodern prózához. Ű azt a regényt írja, amelynek címe a Hamvas Béla-i Egyetlen Pillanat. — Végtelen kísérlet, valamihez hozzányúl, bármihez, valamit megérint, akármit, de fölöttébb ügyel, egyetlen Óvatlan Pillanat se csússzon a kísérletbe. Különben meztelenné válna a király, nem maradna más, csak az írói modor; Farnbauernek pedig van modora, van ám . . . Míg nem csupán az ész jegyében ír, míg az élmény nagyszerűségét idézi, míg im- maginációra késztet, nincs vész, élvezetes a modora; ha azonban egy óvatlan plla ...............az olvasónak szemet szúr a ballasztokkal megrakott nyelv, és azt mondja: nekem semmi dolgom az ésszel, semmi dolgom a szavakkal! Én nem vagyok rögeszmés gondolkodó! Én nem vagyok röeszmés író, és rögeszmés olvasó sem; én, kérem, vagyok, aki vagyok ... Az író keresse meg a megfelelő kifejezést, meghatározást, de ne érezzem sem a kifejezés, sem a meghatározás keresett- ; ségét!!! S zerencsére mindezt Farnbauer Gábor is tudja: „a logikusság itt tulajdonképpen természettörvény ... Segítségével (az irodalomban is — KT) egy alapvető működési elvet konstruálhatunk .. . úgy biztosítjuk a (szövegelemek — KT1 identitását, hogy fel se merülhessen' összekeverésük!” FELLINGÉR KÁROLY (1984/9; 1985/8; 1986/3) A mese vége, Kakas és bárány, in memóriám Pilinszky, Ünnepély, A vers születése, Anyám a tükörben, Kőmíves Kelemen, Forgószélben 1., II. c. verseit tette közzé. Ha Farnbauerről azt mondtam, modoros, Feliinger még inkább az. Az ő verseinek értéke attól függ, a szavakat mekkora helyi értékkel képes felruházni. Amikor ezt írja: „Te vázával gyönyörű. / Te vázával gyönyörű. / Kalap virágzik.” — szertartást végez, mint mikor a mózesi mítosz szerint az Űr így szól: Legyen világosság! Amikor Feliinger megtalálja a kifejezés misztériumát, szavainak helyi értéke megsokszorozódik, ám ha a „Cigarettája füstje keringőt jár a sugarakkal, szeme mint patakzó meztelenség, ruhája leheletébe olvadt”- féle cikornyák közé olyan megfogalmazást suvaszt, mint a „szeme patakzó meztelenség”, a szavak még önértéküket is elveszítik. Érezhető Feliinger Károly az irányú tudatos törekvése, hogy verseiben minden szó önmaga mítoszaként éljen, önmaga ősképéig mélyüljön, önismeretének végső céljaként; ezt a versideált leginkább az In memóriám Pilinszky és A vers születése közelítik meg. A vers születése: „A baba játszik a / kislánnyal / valaki közéjük / hajít egy labdát.” A baba és a kislány közé hajított labda versteremtő mozzanat, ez hozza létre a kislány, a baba és a labda létezésének, mozgásának terét. A vers születése nemcsak önmaga születésének, hanem valamenv- nyi teremtő mozzanatnak lírai képlete. Feliinger szavainak helyi értékét oly módon is gerjeszti, hogy egyes kifejezéseket versről versre következe
