Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - Jaroslava Pašiaková: A cseh és a magyar avantgárd színház genezise

sokan vannak közöttük romantikus aranycsinálók, alchimisták, de éppen ezeknek a sza- porasága és fanatizmusa a bizonyíték, hogy itt kollektív erők titokzatos nyugtalanságával állunk szemben ..

Az expresszionisták az irodalmi műfajok közül a drámát érezték a magukhoz legközelebb állónak; Kurt Pinthus szerint „itt az ember az ember előtt robban ki”. Mácza János, aki a Ma-kör színiiskolájának vezető alakja volt, s aki „új dráma, új színpad” programjával az aktivista dramaturgia megteremtőjévé vált, egy kísérleti színpad felállítását tervezte, de műkedvelőkből álló gárdájának sem helyiség, sem színpad nem akadt. Máczának Aquincumban alkalma nyílt Aiszkhülosz néhány darabját színre vinni

— meglepően merész újító felfogásban. A teljes színpad című tanulmányában a cselekmény elsődlegességét hangsúlyozza: „Az expresszionista dráma a legmaibb élet teljességének csupán akcióban (tiszta drámai formában) való megjelenítése... A cselekvés megnyilvánulási formája pedig a sző, plasztikában a mozdulat.” Az expresszív dráma — szerinte — külső megjelenésében „szintetikus”, belsőleg pedig „analitikus”.

Saját drámaművészetében Mácza a lelki pillanatdrámát (August Stramm irányzatát) kedveli és műveli; örök emberi érzéseket kíván színpadra vinni. Az asszony című korai kísérlete két egymásnak ellentmondó indulatra épül. Anya és leánya egyazon férfi vonzáskörébe kerülnek. A dráma egy pillanatig tart, de ebben az egyetlen pillanatban mindkét nőről menthetetlenül lefoszlik minden, ami emberi és természetes. A Kassai Munkásban közölt Emberek című egyfelvonásos expresszionista drámájában a tüdőbajos munkásfiú elsősorban nem is a kizsákmányoló rendet vádolja szenvedéseiért, hanem édesanyját, aki őt a világra hozta. Ezt a művét a Ma-kör mutatta be 1919 májusában; az anyát Kassák Lajos első felesége, Simon Jolán alakította meggyőző erővel.

A Mácza-féle dramaturgia szocialista-kommunista eszmeisége Barta Sándor kísérleteiben jut a legteljesebben érvényre. Szabolcsi Miklós szerint Barta kísérletei „lírai szimfóniáknak” foghatók fel. Beszélgetők című korai művében az alkoholizmusba menekülő proletárok sorsát expresszív képekben vetíti ki. Legértékesebb kísérletében, Igen című látomásos művében drámai, lírai és epikai elemek segítségével igyekszik megmutatni az emberi lélekben dúló nézetek harcát, s ábrázolni az aktivista ember győzelmét.

Kassák Lajos Máglyák énekelnek című poémájában a magyar proletárforradalomnak állított emléket; a poéma a Ma 1921/1—2. számában jelent meg, Barta Sándor Igen című drámájával egyetemben. A Ma következő számában látott napvilágot Barta A zöldjejű ember vagy egy aktív hulla kiáltványa című dadaista képverse. Míg az Igenben a pozitív eszme diadalmaskodik, addig A zöldfejü ember már csak kétségbeesett menekülésről tanúskodik. Korának problémáit Barta Sándor — Déry Tiborhoz hasonlóan — intellektuális módon, abszurd és groteszk formában jelenítette meg. Bar- tát a forradalom bukása utáni kilátástalan helyzet arra késztette, hogy az emberi lét értelmes, illetve értelmetlen voltáról meditáljon. Mivé válhat ilyen körülmények között az ember? — veti fel a kérdést a Zöldfejílben, s a válasza: tudat nélküli, passzív, manipulálható anyaggá. E tételét a „konflisló” hasonlattal érzékelteti: az állat és a gép „tűrő anyag, mert sem hinni, sem tagadni nem tud”.

Barta legérdekesebb kísérlete — Georg Gross A város című rajzának ellenpárja — a Külvárosi panoptikum, melyet különböző elemekből — tömegjelenetek, kórusok, jelszavak, songok stb. — montázsolt egybe. A Panoptikum — Kocsis Rózsa szerint — elsősorban lírai látomás, de montázstechnikája által a jellegzetesen expresszionista stációdramaturgiához illeszkedik.

A harmincas években, Kassák Ma című lapjában jelentkezik Remenyik Zsigmond Is, Vér című expresszionista víziójával (Ma. 1921/3). ö ekkor már Amerikában tartózkodott, innen küldte irodalmi kísérleteit Kassáknak. Remenyik mélységesen szociális érzelmű humanista volt — megvetette a polgári életet; szociális igazságérzettől vezettetve jutott el az „új ember” eszményéhez. Művészetére leginkább a külföldön szerzett élmények hatottak: a különböző népekkel való együttélése, sokféle foglalkozása, valamint többnyelvűsége (németül, sőt — dél-amerikai tartózkodása során — spanyolul is írt verseket). Vén Európa Hotel című drámájának jelképes mondanivalója van. A hotelt az Európai hajléktalanok befogadására építtette Buenos Airesben a német származású Ottó Knöpfle. Végakarata szerint a szállodában sose uralkodjék gonoszság, igazság