Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató II.
Horváth Lajos. A színház jelenleg azzal kísérletezik, hogy rendezéssel bízza meg a főiskolát végzett színészeit. Ez a jelenlegi állapot. Ha azonban a szükségleteket vesz- szük figyelembe, akkor a Matesz két társulata — a mostani keretek közt — öt-hat rendezőt tudna foglalkoztatni! 10.2.4. Legfőképpen friss szellemiségre lenne szüksége a Magyar Területi Színháznak. E tekintetben a mostani állapotokon csak a képzett fiatalok (rendezők, színészek, műszakiak stb.) tömeges „beáramlása” tudna segíteni. A dramaturgia kérdése 35 év után rendeződni látszik, bár még nem tudni, hogy a három dramaturg milyen potenciális erőt képvisel, milyen szellemi kisugárzásra lesz képes a jövőben. Az utóbbi időben két szakképzett szcenográfusa volt a színháznak, jelenleg csupán egy van, holott kettőnél is többre lenne szükség. A létszám azonban még nem minden. Ez leginkább a rendezők és színészek munkájában nyilvánul meg a legmarkánsabban. Van pl. olyan rendező, aki azt csinálja, amit megtanult. Nála azonban sokkal hasznosabb az a rendezőtípus, aki azért igyekszik „mindent” megtanulni, hogy tudja: mit ne csináljon. Így jut el az eredetiséghez — így találja meg önmagát. Ezekre a „kreatív rendezőkére lenne most nagy szükség a Matesz mindkét társulatában. A közönség rétegigényeinek megfelelően a társulatok játékstílusa is így lehetne igazán sokszínű, változatos. Ez a színházon belüli szellemi erő nagyobb hatást gyakorolna a csehszlovákiai magyar irodalomra, s végső soron a közönségre is. feltétlenül több író kerülne a színház, vonzásába, aminek drámaírásunk látná az elsődleges hasznát. De megteremtődnének a feltételek arra is, hogy a Magyar Területi Színház az eddigieknél nagyobbat lépjen pl. a film és a televízió felé, nagyobb sikerrel vegyen részt a szlovákiai fesztiválokon, meghívást kapjon az országos seregszemlére, alkalmas legyen a külföldi kiküldetésre-szereplésre, s egyenrangúbb partnere legyen egy külföldi színháznak (akár az ún. „baráti kapcsolatok” keretében). A Matesznak ki kell lépnie abból a „bűvös” körből, amit Fábry Zoltán bizonyára provincializmusnak nevezne. 10.3. Ahhoz tehát, hogy a színház a jelenlegi helyzetből kimozduljon, a jelenleginél nagyobb szellemi-személyi és anyagi-műszaki tőkére van szüksége. Annak idején, amikor az 1969/70-es évadban két társulatra bomlott a Matesz, tulajdonképpen meghatványozódtak a gondok. Ettől kezdve ugyanis „egy pénzből” (ahogy a színházban mondják) kell megélnie a két társulatnak. A kettéváláskor viszonylagosan csökkent a színpadi segédszemélyzet, a színészgárda, az adminisztratív munkaerők stb. száma is, hiszen számszerűen hiába lett valamicskével több, a kettéválás után mindkét helyen kevés lett belőle ... Ez az állapot jellemzi napjainkat is. Az 1985/86-os szezon végéig Komáromban készítették a Thália Színpad produkcióihoz a díszleteket, kellékeket, kosztümöket. A néhány száz kilométeres távolság (és a közvetlen telefonvonal hiánya) rengeteg félreértésre és bosszúságra adott okot, sok-sok gond táptalaja volt. Most van egyenes telefonösszeköttetés a Thália Színpaddal, az ún. „gyártási tevékenységet” pedig a kassai Állami Színház végzi a Matesz kassai társulata számára. Az idő rövidsége miatt a kassai eredményekről nem lehet beszámolni, viszont a komáromi társulatot ez a „kettéválás” is kellemetlenül érintette. A gyártási tevékenységgel ugyanis egy „szak- munkási státuszt” is át kellett adni a kassai Állami Színháznak. Jelenleg az a helyzet, hogy a komáromi társulat számára az eddigieknél eggyel több bemutatóhoz az eddigieknél eggyel kevesebb szakembernek kell elkészítenie a kosztümöket, kellékeket, díszleteket. 10.3.1. A munkafeladatok számszerű növekedése a társulatok személyi állományának növekedését követeli meg. Erre már most nagyon megérett a helyzet — a színház minden részlegén. 10.3.2. Lévén szó falujáró társulatokról, a hangász-felszerelés, a világítópark stb. műszaki állapota is régóta nem kielégítő, éveken át elavult technikával dolgozott a társulatok műszaki gárdája. Ez a tény nem valami vonzó az ambiciózus fiatalemberek számára. S ha olykor ambíció nélküli ember tölti be ezeket az állásokat, annyi, mintha ott sem lenne — sőt inkább ront az amúgy sem rózsás állapotokon. Előbb-utóbb a gyakori kiutazás is lelohasztja a lelkesedést, s az ambíciót is alaposan kikezdi. 10.3.3. Nemcsak művészi megfontolások érlelték meg tehát a színházban azt az elhatározást, hogy mihelyt beköltözik a komáromi társulat az új épületbe, növelni fogja a székhelyi előadásainak számát. Egyrészt a bérletes előadások növelésével, másrészt a bérleten kívüli előadások lehetőségével. A Matesz megalakulása utáni időszakban
