Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató II.
9.2. Definiálható-e egyáltalán a színházi siker, illetve a sikertelenség? A közönség valóban „ezerfejű cézár”. A siker fényébe tudja emelni a szakmailag gyönge produkciót, ugyanakkor visszhangtalanná teheti (s a repertoárból is kiszoríthatja) a szakmailag értékes alkotásokat. A kritika erre nem képes. Véleményének igazán csak akkor van súlya, ha megegyezik a közönség vélekedésével, vagy legalábbis ahhoz közel áll. A kritika szava ezért marad gyakran pusztába kiáltott szó, s ezért képes a közönség saját arculatát kölcsönözni a színháznak. Ha tehát egy színház konzervatívnak ítéltetik, akkor ennek az az oka, hogy közönségének (túlnyomó) többsége is konzervatív ízlésű. A közönségízlés követésének (és nem a formálásának) főleg akkor áll fenn a veszélye, ha egy színház művészeti vezetésében a színészek vannak túlsúlyban, illetve a színészi látásmód és értékítélet a domináns. A színész ugyanis elsősorban arra az inszcenációra, játékstílusra stb. szavaz, amelyre a közönség, másodsorban pedig arra, amelynek egy bizonyos szerepében jól érzi magát, mert mindenekelőtt „nagyszerű játéklehetőséget biztosít”. Mint látjuk, a színész véleményének mindig szubjektív indítéka van. Ezzel szemben a kritika mindig (és gyakran kizárólagosan) az objektív indítékokat fetisizálja. Nem hajlandó tolerálni azt a tényt, hogy a színház nem veheti le (és a legtöbb esetben nem is akarja levenni) a műsoráról azt az inszcenációt, amelynek közönségsikere van — sajnos, sokszor még olyan esetekben sem, ha ez valóban tanácsos lenne. 9.2.1. Véleményem szerint az „univerzális sikert” nem lehet definiálni, mert ilyesmi nem létezik. Az egymásnak ellentmondó szempontok halmazát nem lehet közös nevezőre hozni. Hiába kevernénk össze a tüzet a vízzel, ott előbb-utóbb vagy tűz, vagy víz fog maradni... A sikernek minden közegben más a megvalósulási formája, a tartalma stb., ennélfogva a definíciója is közegenként más és más. Ha mindenképpen arra kényszerülünk, hogy definíciókban gondolkozzunk, akkor számunkra a mai állapotok közepette talán ez lehet a mérvadó: az objektív törvényszerűségek hatására minden, ami életképes, végső soron a magasabb minőségi fok irányában fejlődik... Az egykor homogén Matesz-közönség is ebben az irányban fejlődik, s éppen azáltal, hogy napjainkban különböző ízlésű, műveltségű stb. rétegekre látszik tagolódni. 9.2.2. A közönség és a színház kölcsönös viszonyában én a közönség hatását érzem erősebbnek. A színház „visszaható szerepét” inkább abban látnám, hogy képes legyen időben felfedezni, „tetten érni”, megnevezni és támogatni azokat a folyamatokat, amelyek a közönség körében végbemennek, illetve újonnan jelentkeznek. A színház — véleményem szerint — mindenekelőtt így lesz fejlődőképes. Valószínűleg teljesen hiábavaló az az erőlködés, amit egy színház annak érdekében fejt ki, hogy közönségének megcsontosodott ízlésű rétegeit korszerűbb ízlésre „nevelje”. Oj kezdeményezés érdekében elsősorban a közönség legújabb, legfirssebb rétegeivel érdemes és célszerű kölcsönhatásba lépni. Ez viszont egyúttal kötelessége is minden életképes színháznak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen színháznak akár minden produkciója sikeres lehet, csak éppenséggel a közönség más-más rétegénél, és az előadásszámok nagyságától függetlenül. Egy falujáró színháznak nincs más választása, mint ezt az „utat” járni, hiszen arról hiába is álmodozna, hogy egyszer majd neki is egynemű, képzett és választékos ízlésű közönsége lesz ... 9.3. Tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy a siker legfontosabb kritériuma a rugalmasság, s ennek hiánya a sikertelenség — szinte kiapadhatatlan — forrásául szolgál. 10 KÖVETKEZTETÉSEK A JÖVŐRE NÉZVE 1U.0. Az elmúlt ötéves tervidőszak végére megérlelődött a Magyar Területi Színházban az elhatározás: tovább kell lépni! Azonban, mint tudjuk, ehhez a puszta elhatározás kevés. A feltételrendszerből ugyanis jelenleg nem minden adott ahhoz, hogy ez a továbblépés simán végbemenjen. 10.1. A fő kérdés manapság így hangzik a színházban: kísérletezzen-e a Matesz? Az ügynek természetesen vanak ellenzői és támogatói. Az idő múlásával azonban egyre világosabbá válik: ki-ki mást ért a kísérletezés fogalma alatt. Van színész, aki kije
