Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató II.
figyelemre (dráma, színmű, játék). Mindkét társulat 7-7 középfajú drámát mutatott be, de ezeknek a Thália Színpadon volt csekélyebb esélyük a sikerre. A tragikomédiák: viszont éppen itt voltak a legkeresettebbek. Az egyetlen tragikus groteszk átlagos nézettségűnek bizonyult. Klasszikus értelemben vett tragédiát nem mutatott be a színház az öt évad folyamán. A vidám műfajok egészében véve átlagos érdeklődést keltettek. A klasszikus komédia bizonyult a legsikeresebbnek mindkét színpadon. A kortárs vígjáték Nyugat-Szlovákiában nem aratott sikert, Kelet-Szlovákiában éppen ellenkező volt a helyzet. Várakozáson aluli érdeklődés fogadta a komáromi szatirikus vígjátékokat és a kassai bohózatot. A repertoár kétharmadát drámai művek alkották mindkét társulatnál. Ezek közt a középfajú drámák voltak túlsúlyban, annak ellenére, hogy a közönség ezek iránt tanúsította a legkisebb érdeklődést. A leglátogatottabbak a vidám műfajú inszcenációk voltak. A színház tudatosan igyekezett szélesíteni a műfajskálát. Az újabban „honosított” műfajok közül a játék állta meg a helyét a legkevésbé, a tragikus groteszk (amilyet most játszott először a Matesz) átlagos fogadtatásban részesült, míg a tragikomédia elnyerte a közönség tetszését. 7.2. Hogy milyen erős (és következetes) a közönség hatása a Magyar Területi Színházra, azt a zenés darabok „sorsa” mutatja a leglátványosabban. A Matesz — Alapító- levele értelmében — drámai színház, tehát nincs (és sohasem volt) felkészülve zenés darabok bemutatására és forgalmazására. Nincs saját zenekara, sem tánckara, anyagi eszközei is szűkösek ahhoz, hogy vendégzenekart, vendégművészeket stb. alkalmazzon — s ezzel még csak a gazdasági kritériumokat érintettem, pedig a művészetiek ennél is fontosabbak, de mint látjuk: másodlagosak... A meglévő (és tartós) állapotok ellenére a közönség időről időre „kikényszeríti” a színháztól a zenés színjátékok bemutatását. Előfordult már a Matesz történetében (nem is egyszer), hogy „programmá vált” a zenész darabok színre vitele — míg a kritika el nem verte a társulaton a port... Az utóbbi évadokban ismét olyan elementáris volt a zenés darabok iránti közönségigény, hogy a színház néhány tagja (és természetesen a nézők derékhada) már-már a „profil szerves részének” tekintette ezeknek a produkcióknak a bemutatását. A tárgyalt öt évad folyamán így került színre a két társulatban 14 zenés darab — a közönség legnagyobb örömére. 7.2.1. A zenés darabok fogadtatása a következő volt (300. oldal II. táblázat). 7.2.1.1. Mindkét társulat 7-7 zenés produkciót mutatott be az öt évad idején, ebből 3-3 a mesejátékok száma, tehát 4-4 készült felnőtteknek. A mesejátékok közül háromban a vidámság s ugyancsak háromban a lírai jelleg dominált. A felnőtteknek szánt inszcenációk többsége vígjáték jellegű. A Thália Színpad 3 zenés színjátékát kísérte az átlagosnál gyngébb, 4-et pedig ennél erősebb érdeklődés. Az arány tehát lényegében pozitívnak mondható. A komáromi társulat 4 zenés produkciója a várakozásnak megfelelő fogadtatásban részesült, 3 pedig sikerdarab lett. Ezek között található az öt évad leglátogatottabb produkciója: Méhes György, a kortárs romániai magyar író „portalanította” a klasszikus magyar szöveget, így lett belőle „vidám játék muzsikával”. A zenés színjátékoknak tehát csupán a 20 százaléka okozott csalódást a közönségnek, 30 százalékukat megfelelő érdeklődéssel fogadta a színház nézőtábora, 50 százalékuk pedig nagy tetszést aratott. A komáromi társulat esetében ez teljesen egyértelmű siker. 7.2.1.2. A zenés darabok kritikai fogadtatása az esetek többségében kedvezőtlen volU A Matesz művészeti vezetése számára tehát továbbra is időszerű a régi dilemma: adottságok és felkészültség hiányában vagy lemond a zenés inszcenációkról, s ezzel magára vonja a közönség haragját, vagy pedig ezután is műsorára tűz zenés produkciókat, eleve számolva a kedvezőtlen szakmai fogadtatással. . . Mivel itt a szlovákiai magyar nézők széles táborának olyan specifikus igényéről van szó, amely a szlovák anyanyelvű közönséget ilyen mértékben nem jellemzi, a nyilvánvaló megoldás egy új, zenés társulat (vagy színház) létrehozása lenne — természetesen megfelelő szakemberekkel. 7. 3. A 41 műsorra tűzött színdarabból 42 színjáték készült (Jan Jílek A csodatevő Borbála-ág c. darabjából két inszcenáció született: az egyik gyermekek számára, a másik felnőtteknek), ebből 21 Komáromban és ugyanennyi Kassán. Mindkét társulat 14-14 drámai műfajú és 7-7 zenés darabot mutatott be. A zenés produkciók száma tehát a bemutatott művek egy harmadát alkotja — s ez nem kevés (egy drámai színháztól)_
