Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - FÓRUM - Vita irodalmunkról
Ha az írók magukénak érzik az irodalmat, annak fogják érezni az olvasók is. A következőkben néhány javaslattal is szeretnék élni, a megvalósult és megemlített változásokon túlmenően. A fiatal irodalomnak vannak egyéb lehetőségei is, amelyek megvalósíthatók lennének. Most a lapokra gondolok elsősorban, noha gondolhatnék pl. a rádió magyar adására is. Egyet emelek ki: az Oj Ifjúság c. hetilapot. Ebben létezik egy olyan fórum, amelyik küldetése szerint a fiatalok fóruma: havonta egy alkalommal jelenik meg az Oj Hajtások, de irodalmunk alakulása, a tehetségek fölbukkanása, a fiatalok által produkált írások színvonala azt bizonyítják, hogy ez az irodalmi fórum az utóbbi öt évben nem vesz eredményesen részt a fiatal tehetségek felkutatásában, irodalmunk erősítésében. Vagyis: ez a fórum nem teljesíti eredményesen a küldetését. Ellentétben például az Irodalmi Szemlének az eddigiekben létező Holnap c. rovatával. Igaz, az Oj Ifjúság nem irodalmi lap. De érdemes szóba hozni ezt a kérdést éppen most, amikor tanúi vagyunk a szlovák ifjúsági sajtó megújulásának. A Romboid „Dotyky” c. ifjúsági irodalmi mellékletén kívül ui. január elsejétől egy új ifjúsági hetilap fog indulni, Miadé roz- lety címen. Ezért is, és az Oj Hajtások körüli problémák miatt is javaslom, és most irodalmunk szempontjából tartom fontosnak az Új Ifjúság formai és szemléleti megújulását — beleértve az irodalmi rovatot is természetesen. Fontos lenne, hogy vonzó, lehetőleg jobb technikával előállított, színes, terjedelemben és szerkesztői létszámban is kibővített lapot adjunk fiataljaink kezébe, és ezzel együtt lehetőleg hetente olyan irodalmi rovatot, amely érzékenyen, az irodalom alakulását, a korszerűséget szem előtt tartva kutatja föl a tehetségeket. Műfordításunk utánpótlásáról szólva, ugyanennek a fiatal nemzedéknek a nézőpontjából: a fordítói utánpótlás szerintem ebben a pillanatban megoldatlan, s előbb- utóbb komoly gond lesz könyv(és tankönyv-, szakkönyv-jkiadásunkban is. Fölösleges részletezni, hogy ezenkívül is, a szlovák—magyar, cseh—magyar kapcsolatokra gondolva is miért fontos ez a kérdés. Javaslom, hogy hasonlóan a Fiatalok írók Köréhez, az Irodalmi Alap magyar fordítói szakosztálya (vagy ha ott nem megy, akkor a Fiatal írók Köre) hozza létre a fiatal műfordítók csoportját, és indítsa meg ennek tevékenységét. A szlovák fordítói szakosztály ezen a téren egyelőre jóval aktívabb, többet foglalkozik a fiatalokkal. A fiatal műfordítóinknak pedig ugyanúgy rendelkezésére áll a Holnap rovat, esetleg az Oj Hajtások is, akár irodalmár nemzedéktársaiknak.” RUDOLF CHMEL, a Csehszlovákiai írók Szövetségének titkára zárszavában kifejtette, hogy az írószövetség tevékenységi körébe tartozik a megfelelő alkotói légkör megteremtése is, s ha az alkotói légkört gondok, egyenetlenségek, gátak zavarják meg, az írószövetségnek lehetősége van e gondok feltárására és megoldására. Minden kérdést persze nem tud megoldani, főleg azokat nem, amelyek a kiadók hatáskörébe tartoznak. Rudolf Chmel beszélt arról, hogy a csehszlovákiai magyar írók helyzete specifikusabb olyan értelemben, hogy műveiket egyetlen kiadó gondozza. A könyvkiadás terén felmerült problémákat minden szinten nyíltan, őszintén és a megoldás szándékával meg kell vitatni; a Szlovák írók Szövetségének titkársága ős elnöksége is segítséget nyújthat, állást foglalhat ezekben a kérdésekben, ha felkérik rá. Rudolf Chmel hangsúlyozta, hogy mindaz, ami a tanácskozáson az irodalom, az irodalomkritika, az alkotás és befogadás kérdéseiről elhangzott, nemcsak a csehszlovákiai irodalmat érinti. Az irodalom ma mindinkább ki kívánja venni a részét a társadalmi tudat formálásából — hangsúlyozta Rudolf Chmel. Az alkotói felelősségről szólva elmondta, hogy mindenkinek el kell gondolkodnia saját munkájának értékéről; az íróknak arról, hogy az ész és a tehetség felértékelődésének időszakában műveik miképpen befolyásolják a társadalom morális egészségét, morális állapotát, minthogy — ahogy az az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott — a társadalom morális egészsége jelentős összefüggésben áll a művészet és az irodalom egészségi állapotával. Ezért irodalmunkban helye kell legyen az esztétikus etikának vagy az etikus esztéticizmusnak is, hogy társadalmunkat mind tökéletesebbé formálhassa. A kritikáról szólva megjegyezte, hogy az irodalom színvonala szorosan összefügg a kritika színvonalával. A kritikusságot a társadalmi élet minden területén meg kell követelnünk, az irodalomkritikusokrita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vi FÓRUM
