Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban... 3.

lettek volna, ezt az irodalmi programot mindenképpen igényesnek, követésre méltónak kell tekintenünk. Köztudott, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomnak nem voltak olyan előzményei, mint az erdélyinek, vagy a vajdaságinak, s ez utóbbiak egyértelműen a történelmi körülményekkel magyarázhatók. Nem találunk korábbi történelmünkben olyan irodalmi gócokat sem, mint Debrecen, Nagyvárad vagy Szeged, függetlenül attól, hogy városaink (Kassa, Lőcse, Bártfa) a polgárosodás idején példát mutattak a fejlődésben. Irodalmunk előzményeit csak a magyar irodalom földrajzi helyzetünkhöz kötődő hagyományai (Halotti Beszéd; Balassi Bálint, Szenei Molnár Albert, Kazinczy Ferenc, Madách Imre, Erdélyi János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán tevékenysége) jelentik, s az a tény, hogy a Tanácsköztársaság leverése után Csehszlovákia és a dél-szlovákiai városok szállásadói lettek a Magyarországról elüldözött haladó baloldali íróknak. Ez utóbbiak jelentős szerepet vállaltak Csehszlovákiában az irodalmi élet és a kisebbségi sajtó, közművelődés stb. megindításában, valamint a szocialista eszmék terjesztésében. Lényegében tehát ebbe a vonulatba illeszkedett a Fábry Zoltán által meghirdetett program is, mely a művészi alkotás kiválasztó, értékelő és meghatározó törvényének az esztétikát ismerte el. „író csak az, aki az esztétika normáit igazolja és példázza. Irodalom csak az, ami ezt az egyetlen kritikát kibírja. És a legnagyobb szégyen, az életképtelenség legszomorúbb jele lenne, ha ettől az egyetlen biztos művészi feltételtől félteni kéne — magyarságunkat.”43

Ilyen őszintén, ilyen várakozón és könyörgőn, az „Életet akarunk, élni akarunk, mert életet fogadtunk!” harcos elszánásával kevesen tekintettek a csehszlovákiai magyar irodalom jövője elé. A „százados adósság” kimondásának vágyával, az „örök tavasz szelének erőszakát” vetve, az „izmos nyár” dühével és a „boldog őszök” akaratával felvértezve szerveződött ez idő tájt az a Győry Dezső által megénekelt „láthatatlan gárda”, mely a „szárnytisztesek” hitével vallotta:

Hallom és szeretem az új idők szavát

s a formálódó embert.

(Győry Dezső: Ezért még érdemes élni)

JEGYZETEK

1 Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel. 9.

2 Uő.: Összegyűjtött... 1. köt. 11.

3 Novomesky, Ladislav: A Dav-ról. DSjiny a soufiasnost. 1964. 5. sz. 3.

4 Plevza, Villám—Plevzová, Vlasta: A szlovákai értelmiség a kommunista mozgalomban. 15.

5 Fábry Zoltán: Összegyűjtött... I. köt. 15, 16, 20.

5 üo. 23—24.

7 Irodalmi Szemle. 1979. 7. sz. 581—595.; 8. sz. 685—696. Összegyűjtött írásai 1. köt. 33—64.

8 Élet és Irodalom. 1979. XI. 17.

9 Fábry Zoltán: Bécsi ha!áltánc-ének: 1921. i. m. 58.

10 Uo. 55.

11 Uo. 58.

12 Uo. 59.

13 Uo. 37. {A levélíró — volt menyasszonya.)

14 Fábry Zoltán: Magyar köszönet. In: Korparancs. Bratislava 1969. 172.

15 Főnöd Zoltán: Az idő fogságában. Oj Szó. 1967. VIII. 10. In: Vallató idő. 38—39.

16 Fábry Zoltán: Éjféli vallomás. In: Összegyűjtött... 1. köt. 133—136.

17 Mácza János: August Stramm és a német expresszionizmus. In: Koczogh Ákos: Az expresz-- szionizmus. Budapest 1964.

18 Fábry Zoltán: Űtto zűr Linde. In: Összegyűjtött... 1. köt. 89—95.

19 Uo. 93.

20 Czine Mihály: A magyar avantgarde. In: Nép és irodalom. Budapest 1981. 189—190.

21 Kassák Lajos: Program. In: Koczogh Ákos: Az expresszionizmus. 155—159.

22 Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja. In: Harmadvirágzás. Bratislava 1963. 271—272.

23. Uő.: Katasztrófanihilizmus. In: Európa elrablása. Bratislava 1966. 395.

24 Uő.: Az irodalom mai életproblémái. In: Összegyűjtött... 1. köt. 113—115.

25 Uo. 117.

26 Uő.: Téli úton — még egyszer. In: Összegyűjtött... 1. köt. 137—138.