Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - NAPLÓ - Fónod Zoltán: A műnk isigazság szószólója

kesztése némileg javított ugyan a korábbi helyzeten, s Bányai Pál, Háber Zoltán és Fábry Zoltán írásai mellett ismét közölték a szocialista írók, köztük a magyar emigránsok írásait, a rappista irodalom hatására azonban a „kirekesztő” szemlélet sem volt ismeretlen. Ezzel magyarázható, hogy hiányzott a közvetlen kapcsolat a csehszlovákiai magyar irodalom haladó képviselőivel, s később azok is elmaradtak, akik korábban publikáltak a lap hasábjain [Földes Sándor, Bányai Pál, Barta Lajos, Gábor Andor és mások). Jellemző, hogy Forbáth Imre, Morvay Gyula és Szilágyi András neve ezekben az években hiányzott a lapból. S ezt aligha a honorárium-gondok okozták. Nem foglalkozott a lap azokkal a kérdésekkel sem, melyeket a Sarló-mozgalom fiataljai vetettek fel. Kétségtelenül szerepet játszott ebben a pártban végbement politikai válság is, mely a pártpolitikai kérdések elsődlegessége miatt a közléspolitika szempontjából is meghatározó volt. Szerepet játszott a Munkás hetilappá válása, a szűkülő közlési lehetőségek, valamint a felmerülő személyi problémák, a munkatársak számának megfogyatkozása is. A Sarló és Kalapács című folyóirat moszkvai megjelenésével (1928) ugyanis fórumhoz jutottak azok az emigráns írók, akik korábban a külföldi testvérlapok közlési lehetőségeire voltak utalva. Említést kell tennünk arról is, hogy a kialakult helyzetben a párt más lehetőségeket keresett az alkotó értelmiség megnyerésére. Ez utóbbi bizonyítására megemlíthetjük az Ifjú Előre kiadását [1929), majd két év múlva Az Üt című kultúrpolitikai folyóirat megjelentetését, melynek szerkesztését Fábry Zoltánra bízták.

A „visszaszámlálás” éveiben, 1934-től némi élénkülés tapasztalható a lap tevékenységében. Az irodalomszerző szerepet azonban az újság ekkor már teljességgel feladta, inkább az irodalomnépszerűsítés és a kulturális híradás szerepkörének próbált eleget tenni. A mi örökségünk címmel rovatot indított, amelyben a magyar irodalom legjobbjait (Batsányi, Katona, Madách, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila) népszerűsítette. Felfigyelt a népi írók munkásságára is (Erdélyi József, Illyés Gyula, Tamási Áron, Veres Péter, Nagy István írásait közölte), s a csehszlovákiai magyar irodalom képviselői közül megszólaltatta Fábry Zoltánt, Forbáth

Imrét, Dömötör Terézt, Háber Zoltánt és Prerau Margitot. A cseh és szlovák irodalomból K. Capek, F. Halas, P. Jilemnicky és I. Olbracht műveivel ismertette meg az olvasókat. Megélénkült a lap kapcsolata a külföldi magyar emigrációval is, az írások többsége azonban újraközlés. Ezek az olvasói elvárásoknak igyekeztek eleget tenni, vagy illusztratív szerepük volt. Az irodalmi anyag egy részét a moszkvai Sarló és Kalapácsból vették át, az utolsó két évfolyamban azonban találhatunk írást a párizsi emigráció tagjaitól is (Bajomi Lázár Endre, Komját Aladár, Madarász Emil). A lapszerkesztés ezekben a hónapokban kétségtelenül frissebbé, élénkebbé vált, a szerkesztők igyekeztek eleget tenni á néptrontpolitika nyitott, dogmatikus szemléletet mellőző törekvéseinek.

Azzal azonban, hogy a párt vezetősége egy új lap, a Magyar Nap megindítása mellett döntött, olyan testvérlapot indított útjára, mely a burzsoá államrendszer hatóságai előtt tiszta lappal, s az olvasók számára is az új lehetőségek ígéretével válthatta valóra azokat a célokat, melyek a Munkás három évtizedes útját is meghatározták, ám a konkrét történelmi helyzetben a szándékokat nem mindig tudták az elvárások szerint valóra váltani.

Összegezésként elmondhatjuk, az újság számára a pártpolitika megszabta feladatok jelentették a küzdelem javát. A Kassai Munkás kivette részét mind a CSKP megalakítása körüli harcos állásfoglalásból, egyértelmű eszmei elkötelezettségből, mind az opportunisták és jobboldali elhajlók elleni következetes harcból, mely a CSKP V. kongresszusán a párt bolsevi- zálásában, a Klement Gottwald megfogalmazta törekvésekben csúcsosodott ki. Korlátozott lehetőségei ellenére a Kassai Munkás [később: Munkás) felbecsülhetetlen szolgálatot tett a szocialista magyar irodalom kibontakozása és fejlődése érdekében, különösen a húszas években, amikor egyedüli sajtóorgánumként hirdette magyar nyelven a szocialista eszmék erejét, követendő példának tartva azt a küzdelmet. melyet a fiatal szovjet állam vállalt egy igazságos társadalmi rendszer megteremtése érdekében.

Az irodalom hatékonyabb támogatása csökkenésében szerepet játszott az is, hogy a szocialista irodalommal szemben támasztott igények a húszas évek végén