Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai

Három fiatalabb lány testvéréről (Mariska, Terus, Böske) is tüzetes képet kapunk az Egy ember életé ben. Közülük legjobban a legkisebbet, Böskét szerette, aki később Üjvári Erzsi néven szintén költő lett, és az első avantgardista csoportosulás ismert tagjához, Barta Sándorhoz ment feleségül. A különc Kassák István nem sokkal fiának Pestre távozása után elhagyta családját. Istenes Erzsébet a lányaival szintén a fővárosba költözött, és ott mindnyájan Kassákkal együtt laktak. Az a kísérletük, hogy az állásából kikopott és egészségileg tönkrement apát is Pestre hozzák, sikertelen maradt. A hamarosan elhalálozó öreg Kassák temetésén az özvegy és legidősebb lánya vettek részt, és a halott után örökölt 350 koronás biztosítási összeg nagy részét a neves képzőművészhez, Uitz Bélához férjhez menő középső Kassák-lánynak, Terusnak a kiházasí- tására fordították.

Az önéletrajzi mű érsekújvári embervilágának tarka tablójából még a gorkiji erővel ábrázolt vasutas Istenes-rokonok, a tanonctársak és a péró kallódó emberei s lányai emlékezetesek, valamint a tisztelettel és elismeréssel emlegetett Szporni Gábor lakatosmester, akinek műhelyében Kassák a mesterséget kitanulta. Az érsekújvári gimnáziumban végzett idősebb nemzedékbeliek számára egy futólag említett tanárfigura: Bukovinszki István is bizonyára emlékezetes. Róla az Egy ember életé ben közvetve esik szó. Schöpflin Aladár kritikusról szólva Kassák megjegyzi, hogy „olyan sovány és egyenes, mint a Bukovinszki tanár űr gyerekkoromban, aki tökéletes latin tudósokat akart belőlünk nevelni”.

A két háború közötti időszakban Kassák szlovákiai városokba, köztük szülővárosába is többször ellátogatot. 1922 márciusában bécsi emigránsként Kassán (Košice) járt, és ott a feleségével, Simon Jolánnal két előadóestje volt. A helybeli Proletkult-csoport rendezvényén is felléptek. A harmincas években már Budapestről, a Munka folyóirat körül szervezett kultúrgárdával járogattak el Szlovákiába, s itteni fellépéseiket a szociáldemokrata munkásakadémiák szervezték. A munkásakadémiák (szlovákul: Robotnícka akadémia) a szociáldemokrata mozgalmi kultúrmunka helyi bázisai voltak, és ahol jelentős magyar párttagság létezett, magyar nyelvű rendezvényeket is tartottak. 1929 decemberében egy agilis magyar funkcionáriusnak és publicistának, Jelen Mihálynak kezdeményezésére a pozsonyi Robotnícka akadémia mellett magyar alosztály létesült. A következő két évben aztán Érsekújvárott, Kassán, Ungvárott, Léván, Komáromban, Somorján, Losoncon, Galántán, Vágsellyén, Ligetfalun, Taksonyban, Tesmagon és Farkasdon alakultak magyar munkásakadémiák. Közülük az egyik legaktívabb az érsekújvári volt, amely a közeli községekben: Andódon, Fürön, Csúzon és Szőgyénben is többször szervezett előadásokat. Az ismertebb érsekújvári szervezők, irányítók Ölveczky József, Peri Elemér és Hübsch Samu voltak.

Kassákék szlovákiai fellépéseiben szintén Jelen Mihálynak volt jelentős szerepe. Éveken keresztül élénk levelezést folytatott Kassák hűségés harcostársával, Nádass József íróval, s levelezésükben a meghívásokat, fellépéseket is megtárgyalták. A kapcsolatfelvétel kezdő lépése az volt, hogy a pozsonyi munkásakadémia kulturális rendezvényeinek műsorába néhányszor — így például az 1930. november 23-án tartott kultúrmatinén és az 1931. augusztus 21-én szervezett rádiós programban — Kassák-alkotásokat is beiktattak (az említett rendezvényeken A munka és a harc emberei című kórusverset és a Gyárvárosi fiúk kora című költeményt). Kassák első ismert személyes szereplése az érsekújvári