Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai
de éppen tíz esztendővel előbb sporni úr lakatosműhelyében ettem a füstöt az öreg már csak nagyon ritkán járt közénk haza később az én szépen elgondolt jövőmet is beitta és kipisálta a sörrel (...) 1909 áprils 25 Párisba készültem gyalog a faszobrásszal a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott (...) egy részeg ember krokodilkönnyeket sírt az „Arany Oroszlán” szálló felának dűlten (...) keresztülszaladt rajtam egy vörös sínpár s a tornyokban harangoztak galambok bukfenceztek a háztetők felett jobban mondva galoppoztak a napkocsin a ferenciek új harangja szinte énekelt már aki aludni készül fényesítse ki az ólomrudakat az órák fehér juhászkutyákon kísértenek . .. A szülővárosról nagyon sok szó esik az Egy ember életében, és szép utalás található róla egy 1937-ben megjelent fontos kiadványban, a négykötetes Szlo- venszkói Magyar Írók Antológiájának II. kötetében. Ebbe a kötetbe — amely a Szlovákiából elszármazott írók írásait tartalmazta — Kassák egy novellát küldött, és kísérő levelében a következőket írta: „Mindennapi életemmel rég •elszakadtam Érsekújvártól, de az író nem felejtheti el gyermekkori élményeit, s ezek az élmények ma is kötnek a szülőföldhöz és az ott élő emberekhez. Legyen ez az írás üdvözlet számukra.” A szülőváros emberei közül a legtöbbet természetesen szüleivel, családtagjaival, rokonaival foglalkozik. Apja, a részegeskedő és különcködő Kassák István gyógyszertári laboráns volt, és szerette volna, ha fia gimnáziumot végez, ám a fiú mindenáron tanonc akart lenni, s ezért a megismételt első gimnáziumi •osztályban is készakarva megbukott. A nehéz viszonyok között élő Kassák család igazi fenntartója, oszlopos tagja az édesanya, Istenes Erzsébet mosónő volt, akinek alakjához az önéletrajzi műben Kassák minduntalan visszatér, és ■az áldozatos munkásanyának olyan nagyszerű portréját alakítja ki róla, amelynél szebb és hitelesebb — József Attila anya-verseit kivéve — az egész magyar irodalomban nincs. A szeretett „mutternak” nagy szerepe van az Anyám címére nevű szép vallomásos könyvben is, a róla írt versek közül pedig az Anyám <című búcsúvers a leghitelesebb: Kilencven évet élt kilencven batyut cepelt egy láthatatlan hegyre harcban állt a sátánképű világgal és puha kenyérrel táplált minket. Lehunyt pillákkal és nagyon szelíden a dús föld alá költözött végre. Emlékét megőrzi a hajnali fény mert akkor látott a munkához ő emlékét megőrzik a súlyos esték ekkor ért el házunkig az útja hogy szétnyissa függönyeit a csöndnek és átölelje négy kis gyerekét.
