Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - Turczel Lajos: Kassák Lajos és szlovákiai kapcsolatai

Az emigrációból való hazatérés utáni első kötetben (35 vers, 1931) még a töményen avantgardista konstruktivizmus szólal meg, de a hosszúra nyúló, 1967- ig ívelő költői pálya további kötetei (Földem virágom, 1935; Fújjad csak furulyádat, 1939; Szegények rózsái, 1949; Szerelem szerelem, 1962; Vagyonom és fegyvertáram, 1963; A tölgyfa levelei, 1964 stb.) már egyöntetűen a klasszici- zálódás: a nemes értelemben vett formai egyszerűsödés és a gyémántsugárzású emberi bensőség és tisztaság jegyében születettek. Monumentális költői életművét a legteljesebben az 1970-ben megjelent posztumusz kiadvány öleli fel (Kassák Lajos Összes versei, I—II). Ebből kétségtelenül megállapítható, hogy Kassák líráját elejétől végig a munkássághoz — és a mindenkori szegénységhez — való szilárd kötődés jellemzi. A szegénysorból származó egykori vasmunkás büszke szerénységgel „költő munkásnak” vallotta magát, és versépítő módját is a vasmunka módszeréhez hasonlította: „Ügy nyúlok a szavakhoz, mint ahogyan annak idején a vashoz és acélhoz nyúltam — írja az Egy ember életé ben. — Azt szeretném, hogy olyan kemények legyenek a verseim, hogy kézzel megfoghassam és odaállíthassam az asztalra... Nem széplelkű költő vagyok én, hanem egyszerű munkásember, aki szereti az anyagot, s úgy érzi, föl kell emelni azt a legmagasabb egységbe.”

Érdekes és meglepő, hogy Kassák szépprózájában — kevés kivételtől eltekintve — az avantgardizmus formai, művészi hatása nem érvényesült. Zömmel realista alkotásai közül az Egy ember élete című önéletrajzi mű emelkedik ki. Ez a terjedelmileg és minőségileg egyaránt hatalmas munka, amely a harmincas években készült el, a nagy művekben igencsak bővelkedő magyar önéletrajzi irodalom egyik legjobb alkotása. Történési ideje a szerző gyermekkorétól az 1918—1919-es magyarországi forradalmakig ívelve mintegy harmincévnyi időszakot fog át. Részletes és hiteles képet kapunk itt a gyermek Kassákról, vasmunkás éveiről, a szellemi-irodalmi fejlődésére nagy hatást gyakorló európai csavargásáról, első irodalmi kísérleteiről és 1915—1919 között rendkívüli mértékben felerősödő művészi tevékenységéről. A saját élettörténés mellett az egész korszak munkásélete és a háborús és forradalmas évek pesti szellemi élete is gazdagon és szuggesztíven tárul fel előttünk. A munkásélet mindennapjainak és a munkásmozgalom harcainak, eseményeinek, köztük az 1912. évi vérvörös csütörtöknek hű és mozgalmas ábrázolása Kassák művét — a határozott önéletrajzi jelleg mellett — a munkásregény első érett alkotásává, s ennek az 1945 után igen produktívvá váló műfaji változatnak termékenyítő előzményévé avatja.

További szépprózai munkái közül az Angyalföld [1929), Az utak ismeretlenek (1934), az Egy kosár gyümölcs (1939), a Hídépítők (1942) és az Egy lélek keresi magát [1948) című regények jelentősebbek. Irodalomszervező, új költői iskolákat teremtő és irányító publicisztikai munkásságából a folyóirataiban közzétett avantgardista programnyilatkozatokat, manifesztumokat, vitairatokat emelhetjük ki. Tanulmányírói munkásságából pedig főleg a halála után, 1972- ben kiadott Az izmusok története című könyv méltó figyelemre.

Ami Kassák képzőművészeti munkásságát illeti, az — az 1915-ből származó tollrajz-zsengék és az ötvenes évek elején, a békásmegyeri „száműzetésben” festett néhány természeti elvű csendélet és táj-tusrajz kivételével — teljes mértékben a konstruktivizmus jegyében bontakozott ki. Gyakorló festővé és absztrakt konstruktivista művésszé az emigrációban lett: első kiállítását 1921-ben a bécsi Würthel galériában rendezte meg. Képzőművészeti alkotásait képarchi