Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - Jaroslava Pašiaková: A cseh és a magyar avantgárd színház genezise

cióinak utólagos irodalmi stilizációjából születettek (1912)! Az egyik oldalon részletekből kiinduló lokális humorral találkozunk, míg a másikon univerzális, világnézeti és nemzetközi irányultságú humor szikrázik. Lássunk egy példát a hašeki nyitásból: „Az anglikán egyház Prágában egy fontért vásárol lelkeket, Nuslében (prágai negyed — J. P.) az adventisák meztelen öregasszonyokat keresztelnek, Macedóniában kitört a forradalom, a Uradzsini érseki palotából kéményseprő zuhan az udvarra, a fellázadt orosz háborús cirkáló, a Potyemkin a román tengerpartot bombázza, és itt, ebben a viharos korban, Az arany literesüveghez címzett fogadóban... Mister Arbes gúnyolódása közepette, új cseh politikai pártot alapítok ..

Míg Hašler óprágai Lucernájában, akárcsak a hírneves Montmart-ban, a Rokokóban stb. a polgári közönség a Münchenből, Berlinből, Párizsból, Becsből vagy Budapestről származó, s néha közvetlenül onnan importált értékeket látogatta — addig Hašek fiktív A törvény keretei közt működő békés haladás pártjának nyilvános színházi összejövetelein századunk első évtizedének bohém és intellektuális Prágája valószínűleg Európa első dadaista manifesztációinak volt a tanúja (öt évvel a híres Voltaire Zürichben című kabaré bemutatása előtt).

Igaz, a Hašler-féle óprágai sörös szentimentalizmus s a Červená sedma (Piros hetes, avagy Jiŕí Červený héttagú csoportja) 1914-es nemzedékének bátor kísérletei között alapvető különbség volt. Bár a Červená sedma újítói szelleme intellektuálisabb volt a Hašekénál, a törekvésük ugyanaz volt. És értette őket a fiatal, baloldali orientációjú közönség.

Az újsütetű jogász, dr. Jiŕí Červený és hat fanatikus diák amatőr vándorszínházat alapított; a jelentős cseh író, Eduard Bass is együttműködött velük. Bass bekapcsolódása a tevékenységükbe igen eredeti módon történt: egyik luhaőovicei előadásukon egy hatalmas termetű szemüveges férfi ült a páholyban, aki a szereplők és a nézők nem kis meglepetésére bekapcsolódott az előadásba: ám a piroshetesek nem engedték meglepni magukat, fel voltak vértezve főnökük müncheni kabarékban szerzett tapasztalataival (ti. a publikummal folytatott eleven kommunikáció tapasztalataival). Bass közbeszólásaira talpraesetten válaszoltak, s így lett ez a rögtönzött commedia deli’ arte Bass belépője a piroshetesek társulatába, amelyből mellesleg kizárták a nőket, mivel — Červený szerint — „a nők nem alkotó szelleműek s fellazítják a szilárd férfibarátságot”. A piroshetesek csoportjához csatlakozott még a tehetséges, bohém szerző, Longen (álnevét langaléta termetének köszönhette), aki tüzes vérmérsékletű színészként is kitűnt, továbbá az extravagáns Ferenc Futurista s a csapongó fantáziájú parodista, Vlasta Burian.

Am a Červená sedma csoport nem tündökölhetett sokáig, kitört a háború — „meggyilkolták Ferdinándot” —, s a fiatal színészeknek be kellett rukkolniuk... De előtte még együtt dolgozhattak Mahennal (Jánošík), a költő-anarchista Gellnerrel (Po nás potopal — Utánunk a vízözön!) s Mathesiusszal (Zpévy Číny — Kína dalai)

— Jaroslav Kríčka és Bohuslav Martinü zeneszerzők közreműködésével.

Jaroslav Hašek a Červená sedma egyik előadásán felolvasta Setkání s autorem mého nekrológa (Találkozás nekrológom szerzőjével) című elbeszélését. De fellépésének nem volt meg a várt visszhangja. Ezért, hogy bosszút álljon a közönségen, blaszfé- miához folyamodott: látszólag komoly, tudományos előadást tartott a „kínai és mongol erkölcsökről és szokásokról”.

Amint a Červená sedma együttműködött Eduard Basszal, úgy Longen tipikusan avantgárd kabaréja, a Revoluční scéna (Forradalmi színpad) is szoros kapcsolatban állt Egon Erwin Kischsel. A Revoluční scéna számára Jindrich Horejší lefordította Johan Rictust.

Longen nevéhez fűződik Hašek Sue/Tcjének első, legendás hírű színrevitele is, Karéi Noll főszereplésével; a kritika szerint Noll Svejkje autentikusabb volt, mint a nagyszerű Max Pallenbergé, Piscator Svejk-rendezésében.

A tízes évek Hašekjének a későbbi dadaistákéval (akiknek létezéséről talán sejtelme sem volt) azonos, világnézetileg destruktív hozzáállása volt a polgári társadalom általánosan elismert értékeihez. A dadaizmust megelőzte Hašek „kollázsolt, kommentár nélküli humorának” elve is, jegyzi meg Vladimír Just Promény malých scén (A kls- színpadok átalakulásai) című könyvében (Praha, 1984. 66).

A békés haladás pártjának történetében nem is annyira az egyes szójátékok szati