Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - ÉLŐ MÚLT - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.
Kedves Szüleim! Uj helyeken, uj körülmények között — a régi jó kedvvel, biztos követelődző erős hitemmel. — —Amióta a hajnali ködből kifutott az annyit ócsárolt mec(z)enzéfi drága kis vonatom — mely most egyike nagy vágyaimnak — sok utat tettem meg, sok szépet láttam — sokat gondoltam a mi elhagyott szegény Magyarországunkra, szeretteimre — mindenkire. 18 és 19-én még Miskolczon örültem magamnak — életemnek. — Ez is elmúlt. 20- án Pesten unatkoztam borzasztómód. 21-én már Bécsben korzóztam a Mariahilfer Stras- sen a Burg Ringen, ahol már egyszer végig kopogtak kis 7 éves lábaim. — Mi lett azóta velem! Wientől ismét csak a régi voltam. Egy diák, aki nem képes eléggé megcsodálni a természet megfejthetetlen fenséges pompáját. — Már 22-én Salzburg ejt bámulatba gyönyörű fekvésével és mesés tisztaságával. — És a csoda földön tovább robog a vonat. A tiroli havasok. — A kis skatulyaházak — gyönyörű zöld könnycseppek — a tengerszemek. — Mint egy tovasuhanó — szűnni nem akaró panoráma. 23-án Trientből irom a sok anzixot. — Egy régi, ódon elolaszosodott város. — Valami érthetetlen örömmel csavarogtam szűk utcái között. — Egy teljes napig élvezhettük még a kulturát, — Olasz földön. — Tele háborús sebekkel. — Primolano — vég állomás. Innen már teherautón az ezred után, mely egy Rivai nevű kis városban pihent. — Néhány nyugodt nap. Kikaptunk a hegymászó bak(kjancsokat — és turista botokat. És húsvét első vasárnapján már a front felé masíroztunk, egy nekem könnyű, de szegény bakának rettenetes utat megtéve. Egy szűk hegyi ösvényen mindig fel — sziklák és hó között. — Estére végre fönt voltunk helyünkön. A Col Bonato nevű hegyen, — mely még mindig nem a stellung — lévén az egy még magasabb hegyóriáson a Monté Assolonen. Az ezred többi része ott van stellungban — mi itt vagyunk — elég jó helyen — reservában. — Hogy milyen más itt az élet, mint az orosz fronton, mutatja az, hogy 2 hét múlva megint hátra megyünk pihenni. Több ideig egyszerre nem lehet kibírni. — Amint említettem a mi századunk egész jó helyen van. — Egy tűrhető deckungban ülök a kályha mellett. — Egy baj van, hogy nincs, vagy csak nagyon kevés az olvasni, a tanulni való. —- De örülök, hogy még fedél alatt lehetek — mert a többiek amolyan igazi tábori életet élnek. — Csak nem kell aggódni. Nem olyan borzasztó ez. Most már megszoktuk. — Az újságokra elő van fizetve? — A Nyugat az ide jöjjön a címemre. — Ügy szintén a Pesti Hírlap, melyre ápr. 1-től tessék előfizetni. — Csomagot — ha lehet — tessék küldeni. De csak élelmiszert. — Vagy 25 darab tábori lapot szintén lehet küldeni. — A napokban küldök majd haza — egy pár koronát. — Azt a bizonyos 179. koronát a hónap vége felé fogja elküldeni az illető. — Tehát még egyszer: Semmi aggodalom! — Apa megkapta út közben írt grtuláció- mat? Sok csók kis fiuktól Zolitól Ex bello: Na 515. — Olaszország [Col Bonato) 1918. IV. 4. Ex bello: Na 532. Col Bonata 1918. IV. 19. Kedves Szüleim! Ezt a levelet egy szabadságos bakámmal küldöm — egy kis kérést csatolva hozzá. Ügy, mint tavaly — a Pista — most ez a vén fiú fog nekem csomagot hozni. — A csomagot el kell neki küldeni postán a Szerencsre és ő onnan elhozza azt nekem. A csomag ne legyen nagyon nehéz. Legfeljebb 4—5 kilós. Mi legyen benne? — Semmi más: csak ennivaló. Semmi fehérnemű. — Egy kis jó sütemény. Az sok legyen. 1.) Lehetőleg az a diós és lekváros patkó. 2.) Szalonna, esetleg ha van sonka.
