Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - ÉLŐ MÚLT - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.
ADALÉKOK FABRY ZOLTÁN LEVELEZÉSEHEZ I!. Néhány új dokumentum a hagyatékból Ex bello: Ns381. Orosz íront 19X7. VII. 21. Kedves Szüleim! Ideje már, hogy az orosz ofíenzíva idején néhány sort írjak. Először is meg keli nyugtatnom k. szüléimét, hogy az ofíenzíva hullámai inkább a tőlünk jobbra (igaz, hogy nem messze) levő állásokat próbálták elöntenl. — Közvetlen közelünkben rengeteg erővel és folytonos óriási veszteséggel támadtak. Itt nem sikerült velük semmi. Csak lejebb Stanislaunnál. Mi csak egyszer részesültünk egy orosz támadás kellemességeiben. Mindjárt az offen- zíva első napján: jul. 1-én. — Minthogy itt nem sikerült jobbnak látták lejjebb próbálkozni. — De azért az egész idő alatt nem igen teltek el napjaink a régi malomban. Folytonos erős készenlétben kellett lennünk, hogy ne sikerüljön neki valami támadás. — De nem támadt, sőt tegnapelőtt még mi hoztunk 74 foglyot és két gépfegyvert. — De az utolsó napokban mellettünk folytonosan dörögtek az ágyuk. Pergőtűz volt. De ezt már mi adtuk és az eredménye lett a zlocsovi frontáttörés, mely a tegnapi nap folyamán óriási sikereket ért el. jobbra tehát már szalad a muszka! Wagner már elment szabadságra, egy hónappal előbb kellett volna elmennie. Akkor adtam oda neki a csomagot. Levelet azért nem küldtem, mert azóta nem jött be hozzám. — Ha visszajön úgy tessék vele küldeni puha tourista inget (fehér v. drap színben). — Rövid alsónadrágot. Ruha mosó szappant. Egy üveg tintát. Néhány tollat. Sárga és fekete boxot. A többi majd eszembe jut még. Egy érdekes dolgot majd elfelejtettem. A telefonbeszélgetésekben a századok nem számszerűit szerepelnek, hanem mindegyik egy-egy abauji vagy borsodi község v. város nevét viseli. A mi századunk neve: Stósz. Így én Stószon vagyok. Ugratnak is eleget. „Neked nem is kell szabadságra menned, hisz otthon vagy — Stószon. — Hát nem komikus az, amikor az ember jelenti: pl: nagy eső alkalmával: Stószon árvíz van, Stósz úszik. — Vagy: Stósz jobbszárnya erős tüzérségi tűz alatt állt. Vagy: Az ellenségnek Stósz elleni támadása vissza lett verve. — Nem érdekes ez? — Én ilyenkor nevetve gondolom: Talán a stósziak nem is tudják, hogy Stósz néha srapnel(l)t és gránátot lát! Itt küldök két fényképet. Svéd tisztek — katonai attassék — tanulmányúton a fronton. Mind a kettőn rajta vagyok. De csak az egyiken vagyok látható. Akkor is a sarok- ba(n] kell vonulnom a sok kapitány, főhadnagy társaságában — Jelenleg nyugalom. Sok csók kis fiúktól Zolitól Gusztinak megmutatni! ■ ■ ■ Ex bello: N°413 Zelechov 1917. XII. 22. Kedves Szüleim! Végre jut annyi időm, hogy neki ülhetek egy levélnek. — Minden még oly bizonytalan, kifejezhetetlen: magam, helyzetem, környezetem, érzéseim. Kezdem elölről: 13-án este kellett volna elindulnom. Estére 39° lázam lett. Az orvos nem engedett el. Lefeküdtem. Péntek egész nap feküdtem. Szombat reggelre semmi bajom. Estére mehettem. — De megegyeztünk, hogy csak vasárnap este megyünk. —
