Irodalmi Szemle, 1987

1987/2 - Duba Gyula: Az irodalom felelőssége

AZ IRODALOM FELELŐSSÉGE

műnk nem csak azért szerves része ennek a kontextusnak, mert közös hazában és azonos társadalmi feltételek mellett alkot a nemzeti irodalmakkal, hanem azért is, mert érzi a közös feladatok és gondok súlyát, és erőihez mérten ábrázolásukon, megoldásukon munkálkodik. Kötelességei és joga ezen céltudatosságából következnek. Ebből következik felelőssége, mellyel a közös problémákhoz szól, és joga a nyilvános véleménymondásra, az őszinte szóra, a szélesebb körű — össztársadalmi —• nyilvánosságra. Mint például a szovjet irodalomban, amelyben számos nemzeti, nemzetiségi és nyelvi közösség irodalma egy hatalmas egységes és gazdag irodalomtudat szerves részeként érvényesül. A mi irodalmunk a háború után alacsony szinten kezdte munkáját, jószerével a semmiből indulva, sokan hozzászokhattak, hogy a nemzetiségi irodalom fejletlen, hangja gyenge, formakultúrája kezdetleges. Hazánk fővárosában keveset tudtak rólunk, talán csak annyit, hogy vagyunk. Mindez már a múlté. A szocialista társadalom feltételei között írókként felnőttünk, irodalmunk hangja megférfiasodott, értékeivel egyre több őszinte meglepetést okoz olvasói és barátai gyarapodó táborának. Ügy érezzük, joggal kérünk számára több figyelmet és nagyobb nyilvánosságot! Ha ma erre gondolunk, olyan időkre hivatkozunk, amikor a közös ügyek szolgálata fogékonnyá és érdeklődővé tette az Írókat egymás munkája iránt. A szlovák írók felhívása mögé is ezért állunk: érezzük benne az irodalom komolyságát és a határozott írói szót.

Az atomkor nagy dilemmája, az élethez való jog érvényesítése hasonló történelmi helyzetet teremt, mint volt fél évszázaddal ezelőtt. A szocialista humánum újrafogalmazásában, alkotótársaink oldalán mi is részt kérünk és vállalunk.

Duba Gyula