Irodalmi Szemle, 1987

1987/10 - HOLNAP - Hodossy Gyula: Még ha nem illik is

HOLNAP venes években induló Grendel Lajos pró­zájában is erősen érezhető” (Csehszlová­kiai magyar irodalmi lexikon IV. 248. old.). Ez is azon túlzások közé tartozik — ráadásul pontatlan is —, amelyekről az előbb beszéltem. Ugyanis Tsúszó Fel, majd alá c. novellája mind a mai napig nem jelent meg nyomtatásban. Sőt Tsúszó le sem gépelte, kéziratban őrizgette. (Jelen­leg a stószi Fábry Emlékház tulajdona). Az emlékház vezetői állítják, előttem sen­ki nem kérte ki. Egyszer sem!! A kézirat, sajnos, egy beázás következtében szinte teljesen olvashatatlanná vált. A négyolda­las írás kivehető mondatrészei, szavai a címen és a szerző nevén kívül [amelyek teljes egészében olvashatók) sorban a kö­vetkezők: .. beléptem és vezetője ... jó ... boglya van ... dicsérhet .. ■ persze, perszehogy fel ... ronda ... Tompor ... kenyérrel és ... meglehetősen idegenked­ve ... viszont kevés hajlandóságot ... új korszaka, melynek ... Ö ... az ... ember mindenkor jött-mentnek ... a nagy egyen­lőség ... erőlködött azonban ... közben rá nem ... alá ... ? ... a” Kérdezem én: ebből vajon mi érződik „erősen” Grendel írásain, és mit szól mindehhez Grendel? Másodszor: megint egy idézet, ám a változatosság kedvéért ezúttal a nemrégi­ben napvilágot látott A nyugati magyar irodalom lexikonáhöl írok ki pár sort. Fogódzkodjanak meg! „Csúszó Sándor (1907. 12. 4. Losonc, ma Lucenec, Csehszlovákia) író, irodalomszer­vező. 1941-ben Firenzébe emigrál, majd Stockholmban telepszik le. Aztán rövid időre az Amerikai Egyesült Államokba köl­tözik. Jelenleg Párizsban él. Földbirtokos, családból származik. Édesanyja kiemel­kedő szerepet Játszott Nógrád vármegye kulturális életében. A kiváló szónoki ké­pességgel megáldott édesanya ösztönzésére kezd verseket írni a még gyermek Cs. S., és az ő kérésének eleget téve hagyja el szülővárosát is. Versei, novellái, esszéi nagy sikert aratnak a nyugati magyarok körében. Pár írását több nyelvre is lefor­dították. Fel, majd alá c. novellája elnyer­te a Nyugati Magyar Irodalomért Társa­ság Aranytoll Díját. Irodalomszervezői munkásságát fontosnak, hasznosnak tart­ják Európa-szerte." Az egyik Tsúszó, a másik Csúszó. Mind­ketten ugyanabban az évben, ugyanazon a helyen születtek. Az egyik akkor emig­rál, amikor a másik tragikus halált hal. Mindketten írnak Fel, majd alá címen egy novellát, amellyel az egyik állítólagosán, a másik ténylegesen nagy sikert arat. Ugye kísérteties? Harmadszor: az idézetekből kifogytam, de maradok a lexikonoknál. Sehogy sem fér a fejembe, hogy a Magyarországon ki­adott Világirodalmi kisenciklopédia, de még a Magyar Irodalmi Lexikon sem ír Tsúszó Sándorról, sőt A magyar irodalom történetének 6 vaskos kötetében sem tesz­nek említést róla. Érthetetlen! Esetleg vigasztaljon az a tény, hogy a „másik” Csúszó Sándort is kifelejtet­ték?! Befejezésül az évforduló „előestélyén” idézzük fel e rendkívüli tehetséggel meg­áldott kiváló költőnk, példaképünk, Tsú­szó Sándor sokat emlegetett mondatát: „Nem biztos, hogy tiszta lesz az égbolt, ha a felhők elvonulnak.”

Next

/
Thumbnails
Contents