Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - HOLNAP - Ravasz József: A Csallóköz költője
HOLNAP Végezetül hadd idézzem legkedvesebb Tsúszó-versemet: Vétkeink rokonai Emeletes temetők, vétkeinket őrzitek-e? Sírgyalázók legyünk-e itt. hol létünk utolsó ivadékának már nincs kinek gyónnia, vagy szerzetesek, álszent testőrei a gyönyörnek, sohasem-apák? Rövidlátó világ, hallasz-e? Benned úgy vagyunk jelen, akár Krisztus-hitében megözvegyült hajadon. Napot írunk a faladra. Egymás szemejényébe gázolunk. Hisszük a partot, a parányi szigetet. Cseppnyi tenger vagyunk, partra éhező, hol felkiáltójeleink előtt asszonyaink majd szétvetik combjukat, s kihordják az Igét... A Semmi benépesül. TSÚSZÓ SÁNDOR MINT FEKETE ÉS FEHÉR Mint fekete és fehér éjjel átszivárgunk egymás testén hajszálutakon koronánk a hold gyönyörű a porcelán égen kiszáll nyergéből pasztellfénye és leszivárog forró sebeken át szép teste szinte érinthető ívben meghajlik fémesen bronzban hogy hárman ölelkezzünk megadjunk mindent és kifosszuk egymást e hiú ölelésben Közreadja: M. O.
