Irodalmi Szemle, 1987

1987/10 - HOLNAP - A szerkesztő Jegyzete

I. ÉVF. 10

|^|inden irodalmi nemzedék fölfedez (és nemcsak magának!) valakit, * ■ valamit. Leggyakrabban persze többet, többeket. A nyugatosok például fölfedezték a szimbolista lírát, főként a franciákét, ám a maga részéről Ady rajongója lett a kuruc költészetnek is, Babits a középkori latin himnuszoknak is, Kosztolányi a távol-keleti lírának is. Az effajta fölfedezések magyarázataként a formai ráhangolódást, a gondolati rokonságot, a szemléleti párhuzamokat egyaránt említhetjük. Egy bizonyos: az irodalmi rátalálások, kiemelések legalább annyira jellemzik a rátalá- lót, a kiemelőt, mint érdeklődésének tárgyát. Hiszen minden esetben sajátos értelmezésről van szó. Egyéni olvasatról. Ezek sokasága pedig — fölösleges újramondani — maga is irodalom.

Ügy vélem, fiatal íróink egy csoportja is a fentiek jegyében tartotta fontosnak, hogy a maga és az irodalom számára fölfedezze és a nyilvánosságnak bemutassa Tsúszó Sándort, akinek eddig úgyszólván ismeretlen, elfeledett, illetve lappangó életművéből és életművéről szemelvényeket és méltatásokat ad közre az alábbi összeállítás, méghozzá egy évforduló alkalmából. A kéziratos hagyatékból — az örökösök beleegyezésével — kommentár nélkül közölt szemelvények végén minden esetben jelzem a közreadót, hiszen a közlés hűségéért, bizonyos helyesírási jellegzetességek megőrzéséért vagy módosításáért csakis ő felelhet (azaz név szerint: Bettes István, Farnbauer Gábor, Krausz Tivadar, Mészáros Ottó, Talamon Alfonz).

A szerkesztő

FIATALOK IRODALMI MELLÉKLETE

A SZERKESZTÉSBEN KÖZREMŰKÖDIK A FIATAL ÍRÓK KÖRE