Irodalmi Szemle, 1987

1987/10 - FIGYELŐ - Archleb—Gály Tamara: Csend-szigetek

FIGYELŐ

CSEND-SZIGETEK

Peter Ondreička festményei és grafikái

K

épeiből csend árad. Mélyről jövő, nyugtalan, feszült csend, mélyből ránk szegezett tekintet vagy elfojtott üvöltés, mint Goya grafikáin. Titokzatos csend-szigeteket teremt, többnyire konkrét tárgyak, konkrét háttér nélkül, ahol az ember magába merülve mereng önmaga s a világ felett. Néha ismeretlen, sosem látott tájakat, kietlen pusztaságokat vagy hihetetlen alakzatú hegységeket fest. Aszketikus, törékeny testvázakat, mégsem önsanyargató, hanem az emberi lét és etikum örök problémáit megszenvedő típusokat ábrázol. A történelem egyik legzajosabb, legneu- rotikusabb korszakában meg tud állni és bele tud hallgatni, nézni a mindenen túl kezdettől fogva létező vákuumba.

Az apokaliptikus, vizionárius légkör, a megnyúlt emberalakok gyakran Bosch festményeire emlékeztetnek. A belőlük áradó tragikus sorsszerűség nem a pesszimizmus jele, hanem az aggódás, a riasztó, óvó figyelmeztetés hangja. Éhség (1985), A bomlás félideje (1986), Barlangi madarak (1987) című festményein a mindannyiunkat állandóan kísértő, fenyegető világvége-látomások öltenek formát. Ondreička azonban nemcsak a magányt vagy a kétségbeesést éli át: két ember egymásra találásának, testi-lelki eggyéolvadásának csodáját is ki tudja fejezni.

A téma felesleges rárakódásoktől mentesen jelenik meg nála. A lelki értékek, a belső tartalom fontos Ondreička számára. Mondanivalóját gyakran antik, mitológiai szimbólumok mögé rejti (pl. A király, 1984, vagy Oidipusz, 1986 c. képein).

Negyvenedik születésnapja alkalmából, a Novomeský-teremben idén tavasszal kiállított festményein a barna színárnyalatok voltak túlsúlyban; a lényeges részleteket s a kompozíció kellő feszültségét Rembrandthoz, kedvenc festőjéhez hasonlóan ő is fény és árnyék ellentétének alkalmazásával éri el.

Könyvillusztrációiban a festményeihez hasonló légkört hoz létre. Eddig a Slovenský spisovateľ, a Mladé letá, a Smená, a Tatran kiadók számára (többek között Tóth Árpád szlovák nyelvű kötetéhez) készített verseket kísérő ceruza- vagy tollrajzokat, temperafestményeket. Dinamikus rajzain a fényfokozatokat a sraffozás érzékenyen változó sűrűségével éri el. 1976-ban egyik könyvillusztrálásával „Az év legszebb könyve“ elismerést nyerte el.

Ondreička az az alkotó, akinek egy-egy műve megszületését hosszas vajúdás előzi meg, azért nincs sok „kész“ munkája. Meditatív, mágikusan misztikus szemlélete a hazai művészetben manapság ritka jelenség, de annál szükségesebb.

Archleb-Gúly Tamara