Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Cselényi László: Aleatória avagy A megíratlan tartomány
412 Tízéves lehettem amikor érzem hogy ím hatalmas isten az királyné asszony Látod e közérzet úgy érzem halálig elkísér nehéz az békának a dér Megölte ez gonosz asszony megvagdalta változás nyomai szinte a húsomban Azután siratja kötözi késén költ úgy érzi hogy soha többé nem leszek 413 S nem mer röpülni ha az ég emlékező füst lét-elem csilingelő szorgos kohó sólyomszárnyakkal csalogatja mert riasztja a végtelen süvít a szél lebbenti kéj nyitva felejtett nász higany s ha zeng a nap nem is néz arra 414 Akkor már nagyobbak voltunk többet tudtunk a világról az mint eszembe veszem Menj el inkább vidd fel én áldozatomat egyszer csak sűrűbe értünk megfogott Tudod mit éreztem akkor azt gondoltam ím ez az jó uram honn-é az királynő Oh mi nagy bűn édes atyádról és az te megszakítás nélkül szerettem e lányt: 4/2 Süvít a szél a komáromi utcán, meglebbenti a nyitva felejtett ablakokat, végigszáguld a háztetőn, s ha kitombolta magát, el-elcsitul egy-két pillanatra, általadva helyét az áldott, szívet-lelket melengető márciusi napnak. Február, március. Fűzsendülés, rügyfakadás, bokrok, bimbók, lombok újulása. Olvasom, hogy Komárom története a sors csapásainak láncolatából fűződik egybe, s lakosainak szívós kitartásáról tesz tanúbizonyságot, hogy újból és újból' felépítették annyiszor romba dőlt városukat. Szomorú e fejezet, mert pusztítói tüzek, árvizek, földrengés és háborúk szolgáltatják tárgyát. 421 Elvetélt tétova indulása Beroun Beroun távoli cseh város dombos-ölű s mégis oly idegen tulipánkert Szodoma-csuhája Benne köröm-zivatar gyönyör-perc hogy szinte fáj és láncol köt magához mégis mégis holmi vak szerelem a postaláda balkona goromba 422 Legelőször az ujjaik ismerték fel a kikerülhetetlent Vonat ha nekidől az állomás falának Mögötte a feszülő ujjak görcse Ujjak sorsa: hiány a kénytelenben Az ittlét sűrű függönyei közt Párizsban a Saint Denis csövében Cigarettavégekr ujjaik Tegnap volt a hamutartók zöldje Holnap volt az ideggyógyintézet Függöny amit soha senki nem szakít s z é t 423 érzékei maradéktalan vagy élni akarás ó jaj ki tudja milyen sors milyen ámok taszított öröme kopása kéje könnyebb moccanása moccanás ha van feléd? az embernek annyi az útja s nem tudja meg soha a nagy titok szélütem elkábított agy rák-patt 424 A bíróságon mindig nagy a lárma Le-föl le-föl nyargalnak izgalomban betörők tolvajok vagány utcalányok a folyosókon folyton izgalom van sikkasztok csavargók nyírt fejű huligánok s ártatlan áldozataik
