Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Ivan Kolenič: Ülök a bőrülésen, nyitva az ablak, Délután, reflektorfényben
HOLNAP — DOTYKY Délután, reflektorfényben Azt mondta — üljön le, nyissa ki a száját! Sárga ujjaival félrelökte a nyelvem, és kirántott belőlem: egy rozsdás érmét, cipőzsinórt, szilvaszemet, macskanyávogást, gramofonfölhúzókart. . . Kiöblítettem gyűlölettel teli számat, és ő felgyújtotta a reflektort; fogót vett a kezébe és kitépett belőlem néhány gránátot. De nem volt elégedett — vágyakozva válogatott a vegyszerezett álmok, rézgombok, kekszek, láncok között. . . Aztán érzéstelenítette az ínyemet, ne érezzem, hogy megvág — egy autódudával. Csipesszel tapogatta a gigámat; egy szőrszál volt a jutalma, mely hosszú évekig nőtt szilaj szívemben ... Amikor belém vájt a fúróval, kissé megijedt. A felkorbácsolt Atlanti-óceán elöntötte rekedt habzással és kéken . . . Kéken. Szemirámisz függőkertjeinek kivétele után a sírás s a bánat került sorra — undorral dobta ki őket az ablakon Most hosszan a szemembe nézett. Tudta, hogy a haldoklásomat nem kapja meg. Űj köpenyt öltött, és így szólt: — Nővér, hozza a baltát! — Hizsnyai Zoltán fordításai Grafikák: M. Larionov (898, 920, 989); D. Burl- juk (904, 948, 961, 984, 988, 993,997, 998, 1003); V. Tatlin (910); I. Punyi (907); V. Burljuk (1008)
