Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Ján Litvák: Süketnémák szigete
HOLNAP — DOTYKY amikor a süketnéma meg akar köszönni valamit, öklével a homlokától lefelé irányuló mozdulatot tesz, mintha lehúzná a rolót, legalábbis nekem úgy tűnik, ezt akkor tudtam meg, amikor becherovkát rendeltem, nehogy az orosz lány azt higgye, nekem izlik a bor. az egyik süketnémának azt mondtam, hogy csudaklassz csajnak tartom, mire ő ahelyett, hogy megismételte volna a bókomat, lehúzta a rolót, hát az embert így is bokán lehet rúgni. a szomszéd megint ördögöt utánzott és mondott valamit magyarul, ezzel előnyt szerzett, és néhány ponttal vezet, tehát kénytelen leszek őt két vállra fektetni. vityka megvakarta a füle tövét, nem tudom, mit értett alatta, tehát a biztonság kedvéért csudaklasszt mondtam, és joviálisán hozzáfűztem: „mit lehet tenni, ilyen az élet”, ez vicces lehetett, mert az összes süketnéma fetrengett a röhögéstől. ha a süketnémák fetrengenek a röhögéstől, az szintén humoros, aztán kitört a balhé. a szomszédom táncra perdült, (ilyen pillanatokban a knock-out minden formája megfelelőnek tűnik.) a zenét magának kell kitalálnia, mert a felesége körülbelül három hektoliter vodkával ezelőtt költözött el tőle. a rádió is elköltözött, igy a szomszéd a talpalávalót önerőből reprodukálja, a mennyezeten keresztül nagyon jól érzékelem, mit él át. éppen az álarcosbál második felvonásába kezdett, most találkozik améliával. nyugodt násztánca drasztikus sztereotípiába csap át. renato valahogy nem érkezik, a szomszédomhoz már a postás se jár, mert ő egyszer azt képzelte magáról, hogy kutya, és rávicsor- gott. a postás gyáván megfutamodott, a szomszéd meg késő éjszakáig vonított, aztán a parkettal alaposan fejbe verte magát, és békésen elaludt, azóta erről a témáról lenyűgöző előadásokat tart. újságban egyelőre nem közöltette őket. olyan érzés uralkodott el rajtam, mint kenyértörés előtt, olyan hülye természetem van, hogy azonnal szerelmes leszek, és azon melegibe harmonikus kapcsolatot szeretnék teremteni, nem úgy, mint az a két fiú, aki hívatlanul az asztalunkhoz telepedett, kinéztek maguknak két süketnéma csajt, és felkérték őket táncolni, én centiről centire haladtam előre az orosznál, és az az érzésem támadt, elérkezett az ideje, hogy megint szívélyes és jó legyek hozzá, ami nem okoz nekem különösebb gondot. mégsem ölöm meg, mert mikor már cigarettára valóm sincs, az ablaka alatt összeszedhetem a dolgokat, amiket az alkohol hatása alatt könnyelműen kidobált. a szomszéd fütyül az anyagiakra. tehát ismét szívélyes és jó voltam (sohasem hagyom magam meggyőzni), az orosz lány szemlátomást belém bolondult, én meg nem akartam, hogy azonnal rájöjjön, miféle lelki nyomorék az, aki érdeklődést mutat iránta, a kiszemelt lányok zúgolódás nélkül tipegtek a fiúk után a parkettre, nem viselkedtek botrányosan, alázatosan rázták magukat, a fiúkat ez felbátorította, és térdre ereszkedtek (aminek alapján később arra a következtetésre jutottam, hogy a perugia a lábunk előtt hevert). erősen gondolkodom, hogy a szomszéd kinyírásához feláldozzam-e az egyetlen kést, ami a birtokomban van. (a volt feleségem húga vette, amikor átmenetileg nem volt hol aludnia, kétségbesett arccal győzögetett arról, mennyire lelkesedik azért, hogy néhány napot egy fedél alatt tölthet velem, azt mondtam
