Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Karol Chmel: Birtoklod, amid nincs; Az órák, Mozgás, mozdulatlanság; Éjszaka
KRITIKA Apám kapcsolta ki. Ügy vélte, hogy kultúra és halál nem fér össze. Szurkálták aztán a torkomat a szálkák. Tovább harcolt a halott pontykirály serege. Nekünk azonban volt villánk, késünk és időnk. Mi, akik XII. 27-én playbackre állunk át, mi, akik az asztalok, vitrinek és kredencek hullámait szűrjük meg, mi, akiket sima, védtelen csontocskák serege tölt be, mi megvacsorázunk és megtöröljük szánkat, hogy ihassunk illedelmesen, vagy kegyelemért könyörögjünk. Bettes István fordításai KAROL CHMEL Birtoklod, amid nincs Az órák Birtoklod, amid nincs? Lényegítsd! Légy jelenés! Téríts vissza! Én vagyok a maradék. Az órák mesterkedésében valami faustusi... Somolyogsz, gyanítod, miért van bekerítve a temető . . . Minden lépésedhez visszhang szegődik: és van itt valaki, aki hallgatózik van Gogh fülével... Birtoklod, amid nincs. Ez világos, mint a gyufaláng. Vele kell az első cigarettára gyújtanod. (Minden szóba mondatot temetsz.) Látom. Ebben a fényben visszájáról simogatod. (Amennyiben ez lenne az utolsó cigid, hagyd a gyufát a körmödre égni.)
