Irodalmi Szemle, 1986
1986/1 - Finta László: Szavak (vers)
FINTA LÁSZLÓ Szavak Vannak szavak cafatokban lógók mint hirdetőoszlopokon az ideje-múlt tépett hirdetmény — amelyek bátorítják egymást mint piacokon a korán érkező kofák a retek áráról — amelyek szeretik egymást mert szomorú a szó magánya papírlapokon margón menetjegyeken — zümmögnek mint a méhek mézükkel parányi fullánkjaikkal példátlanul türelmes jelrendszerükkel — hajlonganak mint a búzamező csillogva ígéretesen az egyneműség terhét viselők kaszaélnek dőlve — mint harapós kutyák zörgő haraszt; sakál menekülő szajga képtár teherhajó szavak mint az emberi sors — és vannak amelyeket más szavak parancsolnak ki a költeményből mert kapcsolatuk erkölcstelen vagy érthetetlen De vannak szavak amelyek sötétben nyílnak buján rendíthetetlen végzetes gyönyörükkel zártságot hoznak önmagukra és halált. Rohanásban megpihenve Árnyék
