Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt
Ráadásul mindenem odaégett. A hajó mögött meg ott szemtelenkedett Hosszúíarkú Bili — a cápa. Erejét fitogtatta. Irigyen néztem. — Megértem irigységedet. — Az elcseszett ételekkel etettem, de nem lett semmi baja. A hosszú út során megedződött a hétpróbás gazember. Ezt látván nekem viszont a repülőhal íze is megkeseredett a számban. Azután viharba kerültünk. A hajó elsüllyedt. A többieket megette Hosszúíarkú Bili. Csontváza a Csallóközi Múzeumban látható. Én csodával határos módon — valamikor úszómester voltam, két, teljesen egyforma, tojásnagyságú kővel a nadrágomban — megmenekültem. Föld! Ordítottam fel, amikor megláttam. Föld! Jó ómen! Ezentúl fóliázok, gondoltam, légy üdvözölve, Rakahanga, akarom mondani, Nagy- födémes! — Eddig eljutottunk ... És az irodalom? — Az irodalom?! Csak a nyolcvanas években hajtottam rá. Meg Dubára! Előbb felépítettem nagy családi házamat a Bikaréten, meg néhány fóliasátort. — Csodálatos! Te még sátort is építesz? Na látod, ha másért nem, hát ezért meg- érdemled a csehszlovákiai magyar irodalmárok csodálatát. Mi van veled mostanában? — Mostanában? Ismét főzök — figyelembe sem véve az oceanográfusok nyílt ellenkezését. — Az irodalomra gondoltam. — Ja .. . Hajósul mondva szabadúszók. — Az mit jelent? — Ismét írok, figyelembe sem véve a kritikusok nyílt ellenkezését (lásd Oj Szó, Hét, Irodalmi Szemle). A Paxi-paxi tehergőzösre, az úszó cédrusfa koporsóra velük! — Akkor megírhatom, a Görbe Tükör számára, hogy új könyved készül? — Rangsoroljuk a feladatokat: a majdani könyv csak annyi szerepet tölthet be életemben, mint a tűzhely letisztítása főzés után! ÍÉs mit nekem kis ültetvények színes és Illatos paradicsoma! Mit nekem kardvirágok és szegfűk parádés sora! — amikor az éjszaka beállta előtt majdnem cigarettát kértem az asszonytól. — Micsoda nagyság! Menj világgá, Juanito Quadaross, akarom mondani, Póré Jóska, az a kis település, Nagyfödémes nem a te hazád. — Valóban nem. De itt a házam. — Ezek után mit mondjak az olvasóknak? Minek tartod magad elsősorban? Hajósnak, vagy szárazföldi patkánynak? — Patkánynak, ismervén civil foglalkozásodat, semmi esetre sem! — Tőlem nem kell tartanod. Kösz az interjút, már búcsúzom is. Hadd köszönjek el tőled méltóan, hajós módra: szerbusz, Józsi, víz poraidra! — Inkább palántáimra a fóliában. Szerbusz! VIII Lósóska Lajos — Crrr ... — Tessék ... Kertisóska lakás ... — Kertisóska? — Kertisóska! — Elnézést, téves kapcsolás. — Crrr . . . — Halló, halló! Gyár, sár, vár? — Ahogy mondani tetszik ... Itt Lósóska Lajos! Fileknek hála, hogy végre te jelentkezel. Már azt hittem, nem jön létre ez a kapcsolás. — Jól hitted. Ugyanis nincs telefonom. — Akkor rendben van. Mondd, ráérsz egy borbély-ötpercre? — Nem nyiratkozom! — Én sem, Lajoskám, én sem! Félreértettél: nem a fodrászhoz akarlak vinni, hanem interjút akarok kérni tőled a Görbe Tükör számára. — Kivel beszélek? — Gatyamicával, Losoncról!
