Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - Ardamica Ferenc: Görbe Tükör előtt
— Már itt is vagyok, folytathatjuk, mindössze néhány hasáb durusfát hajltok a tűzre, nehogy kialudjon. Tehát? — Hogyan történt, hogy írni kezdtél? — Hja! A bogár kiskorom óta itt volt a koponyámban. Antalnak hívtam, mert Antal- napkor pillantottam meg először. A bogár azonnal matatni kezdett, ott hancúrozott az agytekervényeim közötti ösvényeken, és ha megéhezett, uramisten, korszerű Szűz Máriám, az a finom percegés, amint az agytekervényeimet harapdálta! írásaim e percegés nyomán születnek. — Érdekes. És ami a fő, nem szokványos. Maradjunk akkor a novelláidnál. Hogyan látod őket? — Hanták több futamban. A részegség tiszta, mániákus impressziói. — Iszol? — Nem helyes a megfogalmazás. Napjaim következetes önfegyelmet igényelnek, s ilyenkor a közelemben lévő, még felbontatlan fiaskó rendszerint megnyugtat. — íme, az alkotásfolyamat tettenérése! S én még azt hittem, novelláid a másnaposság szüleményei. — Ugyan! Bár gondoltam rá, hogy abba kéne hagyni ezt a szemfényvesztést, mert egyszer még úgy maradok. Meg az is megfordult a fejemben, hogy mit szólnak majd leendő unokáim, ha Vera minduntalan ledönti az öreg Fredet, Tamás — a néhai koldus kertgondozó — meg reggelente elkéri szegény Eta ruháját, hogy azt felöltve kielégül- hessen... S ekkor még nem is említettem azokat a meghitt órákat, a főzés közbeni babrákat a konyhaasztalon Pápai-Torma Erzsébettel, a nyeldeklő hangocskákat és nyüsszentéseket... — Jól hallottam, a konyhaasztalon? — Igen. B. Amáliával való etyepetyézéseink során ugyanis szétrugdaltuk az ágyakat. Mennyi lehet az idő? — Nem tudom, javítóban az órám. Ogy dél felé járhat... — Dél... „Ebédidő alatt zárva vagyunk.” Elvira most teszi ki a táblát. — Kicsoda? Dr. Lux Elvira? A szexológus? — Nem. Elviráink között lényeges -különbségek vannak ... Az ablakdeszkából előmászik egy koporsóhosszú, koporsófekete bogár. Eső lesz. Oj művem születik. Rézi mami... — Azt hittem, egyelőre az Elviráknál tartunk ... — Rézi mami, vagy Elvira — mindegy! Csak már dél legyen. Csak kibírjam addig! Tényleg nem tudod, hány óra? — Már mondtam ... Női hang a telefonközpontból: — Fél tizenkettő, bolond mind a kettő. — Valaki belebeszélt! — Mikikém, mielőtt bontanának ... Mi a különbség a striga és a malefica között? ... Ha megmagyaráznád ... — A striga a sátánnal szövetségben és nemi kapcsolabtan élő személy, aki ördögi segítséggel a levegőben is repül. Maleficán viszont inkább rontok, méregkeverők, jövendölök értendők. Csak azt ne kérdezd, hogy az Ardamica mit jelent, mert — hitemre — nem tudnám megmondani. — Légy nyugodt, én sem! Sajnos, ezt az interjút nem lehet úgy nyújtani, mint a rétestésztát, ezért még egy kérdésem lenne: mit szólnál hozzá, ha egyszer meglátogatnálak? — Nézd, én mindenkor szívesen látlak. De Mihály patkány — kazánházunk kedvence — bizonyára nem örülne a jövetelednek! VII Póré József — Póréhagymát, áttelelő kelkáposztát tessék! Póréhagymát, áttelelő kelkáposztát tessék!... Na tessék, elrekedtem. Az ordibálástól teljesen tönkremegy a hangom ... Könnyű volt Mari Zsuzsának cseresznyét árulni! Bírta szufléval, hiszen énekesnő volt. Ha meg belefáradt, nyugodtan cseresznyézhetett. A kosarából! Pár szem bekapott cseresznyétől még egy kofa sem ment tönkre! Bezzeg én ... Énekesnő ugye nem vagyok! Mindjárt meglátszik rajtam, csajt rám kell nézni! Hát akkor? Kivagiok én? Odüsszeusz? Hajóépítő? Szakács? Kofa? Selyemfiú? Üszőmester? Elmebeteg? Niki Lauda? Bohóc?
