Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - FIGYELŐ - Haraszti Mária: Szemelvények a szociofotó forrásaiból

suk után kedden mindkettőjüket szabadon bocsátották, de az eljárás tovább folyik ellenük a budapesti kir. ügyészségen.

A fenti üggyel kapcsolatban a rendőrségtől a következő információt kaptuk:

— Kassák »Irodalmi problémák« fejtegetése helyett marxista propagandát folytatott előadásában. Politikai, társadalmi és gazdasági szervezkedést sürgetett szocialista alapon. (...)

A fotókiállításon szereplő fényképek összeválogatása, elhelyezése és feliratai szintén a társadalmi rend elleni izgatás tendenciáját mutatták. Ezek a fényképek ha önmagukban nem is kifogásolhatók, de egy kiállítás keretében tendenciózusan összeválogatva és az érzelmeket felháborító feliratokkal (amely feliratok ugyanezen fényképek régebbi kiállításain nem is szerepeltek) ellátva kétségtelenül alkal. masak voltak az izgatásra ..

A Szolnok és Vidéke így reagál: „Mi szükség volt a Kassák és Lengyel nevű, magukat újságíróknak nevező és talán magyarnak, avagy elvtársnak arra, hogy a szegény, gondokkal küzdő szolnoki társadalom rendje ellen merényletet kíséreljenek? (...)

Szolnoknak nincs szüksége álapostolokra, fővárosi »fotóriporterekre«.

Köszönet és hála kiváló rendőrségünknek azért, hogy megfogták azokat a kezeket, amelyek szegény emberek torkába akartak markolni.”

Nádass József a Bratislavában megjelenő baloldali A Reggel c. lapban 1932. április 10-én így számol be az eseményről: „Egy hét előtt záródott be Pozsonyban egy fotókiállítás, amelyet A REGGEL vasárnapi számában megfelelően méltatott. A »Munka« budapesti szocialista folyóirat fotósainak kiállítása volt ez, amely a pesti és bécsi kiállítások sikere után Pozsonyban is komoly hatást keltett. (...)

A kiállítás vasárnap délelőtt nyílt meg Szolnokon. Délután öt órakor rendőrtisztviselők zavarták ki a teremből a közönséget, detektívek serege vette közre Kassák Lajost és Lengyel Lajost. A kiállítást bezárták, a képeket lázítás, izgatás és a társadalmi rend erőszakos felforgatására való felhívás címén elkobozták. Kassák Lajost és társát pedig letartóztatták.

Két napig tartották fogva Kassákékat. (...) Örák hosszat vallatták őket: milyen forradalmi céljaik voltak a különböző portrék, fénykép-nagyítások és fotőkom- pozíciók kiállításával. Vád tárgyává tették, hogy Kassák a kiállítást megnyitó beszédében többször hangsúlyozta: ». . . a munkásságnak pedig ezek után nem a szentimentális, de a tárgyilagos látást kell megszoknia ...« A vallató rendőrkapitány különösen felizgult egy kitételen, vörös ceruzával alá is húzta néhányszor, hogy: »... ma az akusztikai művészetekkel szemben az optikai művészetek lépnek előtérbe ...« és megállapította, hogy ennek nyilván titkos forradalmi jelentősége van. (....) Csak felajzott fantáziájú humoristák gondolhatnak ki olyasmit, hogy egy Európa térképén található fővárostól másfél órányira fekvő városban mindez megtörténhetik. De errefelé a kultúrát istápoló közegek olykor kedvüket lelik a leg- elszabadultabb humorista-fantáziának túlli- citálásában. Errefelé előfordul, hogy fényképek kiállítása büntetendő cselekmény, a nyomor lefényképezése lázítás és pláne, aki rendőrlovakat akar hátulról lefoto- grafálnl, az a társadalmi rendet forgatja fel erőszakosan.

Errefelé sok minden történik! Itt errefelé vigyáznak egyesek a magyar kultúrára!

Megvédik őket Ady hazaáruló, nemzet- gyalázó, szeméremsértő és vallásgyalázó verseinek meghallgatásától. A »Gare de ľ Est-en« például ilyen! És tudják-e, hogy a magyar kultúra legfőbb hivatalos őre, a Magyar Tudományos Akadémia márvány- homlokú elnöke, Berzeviczy Albert mit felelt, amikor nyilatkozatot kértek tőle a betiltás felől? Ezt mondta röviden:

»Nem ismerem a szóbanforgó verset, nem ismerem az ügyet.. .«

(...) Ha nem lenne tragikus, szatírát lehetne írni róla.

De egy ország népe, egy ország kultúrája pusztul azalatt, mialatt ők ebben és abban a hivatalban mentik a magyar kultúrát!”

S a jegyzetekből kiderül, hogy az üggyel még 1933 márciusában is foglalkozott a rendőrség.

A gyűjtemény hazai vonatkozású dokumentumai egymás mellé válogatva átfogó képet adnak a szociofotó-művészet hazai kezdeteiről, izgalmas szellemi csemegét nyújtva: Brogyányi Kálmánnak A Reggelben közzétett A fotográfia útja című elméleti jellegű írása mellett a Sarló 1931. szeptember 28-án „a Pálffy-palota hosszú- uccai kiállítási termében” megnyíló szo- ciofotó-kiállítását beharangozó írást olvashatjuk, majd e kiállítás katalógusának Ba-