Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - NAPLÓ - Mészáros Károly: Költő volt — kortársunk volt (Szitási Ferenc halálára]

Š$€Bj£0§4P

KÖLTŐ VOLT — KORTÁRSUNK VOLT

Szitási Ferenc halálára

Ogy érzem, hibát vétettem a halál szóval, hiszen oly hihetetlen, ami történt. Egészséges, ép ember volt — legalábbis azt hittük —, aki az előző nap még letanította az iskolában a maga óráit, éjszaka rosszul lett, és másnap meghalt. Negyvenhárom évet élt.

Kortársunk volt, a hatvanas évek elején jelentkező költőnemzedék tagja, akinek gondolati-érzelmi világa közelebb állt az ugyancsak akkor induló Gál Sándoréhoz, Tóth Eleméréhez, Batta Györgyéhez, Bárczi Istvánéhoz, mint a későbbi ún. Vetés-cso- portéhoz, ahová végül is besorolták.

Első verse 1961-ben, tizennyolc éves korában jelent meg az Új Szóban. A következő évben már kilenc versét fogadják el a lapok. Az Irodalmi Szemlében egy évvel később, tehát húszéves korában jelenik meg két verse. Ettől kezdve rendszeresen jelen van a lapokban, köztük az Irodalmi Szemlében is. Sokat írt, látszólag könnyedén alkotott. Tőzsér Árpád a Vetés-csoport értékelésekor — 1967-ben — mondta róla: verseiből „gondos szerkesztéssel” már telne egy vékony kötetre. A hangsúly a gondos szerkesztésen van. Kötethez azonban csak jóval később, 1975-ben jutott. Közbeesik az Egyszemü éjszaka című antológia, és minden évben tizenöt-húsz vers. Az antológiában megjelenő verseit a kritikusok pozitívan értékelik (Duba Gyula, Bábi Tibor).

Viszont — most már láthatjuk — szerencsésebb lett volna számára a Gál Sándoréhoz, Batta Györgyéhez hasonló indulás. Mert igazában nem tudott mit kezdeni a Vetés-csoporttal. Bár imponált neki azok lendiilete, ő más alkat volt. Átmeneti jelenség Tőzsér Árpádék és Tóth Lászlóék nemzedéke között. Ezt az átmenetet igyekezett megoldani, úgy gondolta, mégiscsak ők a korszerűbbek: ráhangolt a Vetés-csoport legerősebb vonalára. Eszközeiben el is érte őket, tartalmában — szenvedélyes- séeében — azonban nem. Megjelent kötetében — (Hullámverés, 3975) ez a ráhangolódás észlelhető: közel tizenöt évnyi versterméséből csak harminchetet vett fel a kötetbe, teljesen kiirtva belőle az erősebb, az eredetibb Szitásit. A kötet leadása után érezte is a hiányt, összegyűjtötte jobbnak vélt verseit, s kiegészítést kívánt. Nem valósult meg az elképzelése. Erről 1976-ban egy interjúban így nyilatkozott: ,.... ez az alig ötszáz soros kötet nem méltó tizenhárom éves költői múltamhoz. És rém az én hibámból nem méltó. Ki tudja, kinek a figyelmetlenségéből (...) kimaradtak a kötet kiegészítésére bevitt verseim, amelyeknek némelyikét sokkal erősebbnek tartam a közreadottaknál.” (Beszélgetés Szigeti Lászlóval, Csallóköz). Ezek a versek sosem kerültek kötetbe.

A Hullámverés azonban még így sem volt olyan rossz kötet, hogy rá lehessen fogni: első kötet, és már csőd! Célt tévesztett volt Zalabai Zsigmond kritikája (Fától az erdőt), mert nem arra mutatott rá, amire kellett volna: a tehetségére, a továbblépés lehetőségeire (mintha a korábbi években nem is létezett volna egy Tő-