Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - Duba Gyula: Vallomás a regényről I.

zetiségi létről az elmondás szintjén vallanak. Hernádi Tivadar, a regény hőse pedagógus és ez sokoldalúan előnyére van, néptanító lévén közelebb áll a néphez, s bár értelmiségi, nem a polgári regényhősök értelmében. Ezért sorsélményei és élete általánosabb érvényű, életérzése már a tudatosság szintjén tükrözi a nemzetiségi történelmet. Rácz színvonalas stílusa, realista művészi látása, szociális eszmeisége, szókimondása és szocialista alkotóprogramja valósul meg a regényben: íme a szlovákiai magyar regény előfeltétel-rendszere.

Az idő érlelte meg Rácz Olivér regényét, s benne az irodalom fejlődését. A költészetben, a közírásban és a kritikai prózában az önismeret szándéka és programja került előtérbe. Az össztársadalmi önvizsgálat felvetette a közelmúlt történelmi kérdéseit és progresszíven feszegette a társadalomépítést fékező erők égető problémáit. A politika tisztázta és elítélte a múlt tévedéseit és az ideológia előrelépett a nemzetköziség eszméjének következetesebb érvényesítése érdekében. A korszak — a hatvanas évek első fele — általános irodalmi fellendülést hoz. Az idő alkalmas az őszinte vallomástételre, az író érdeme, ha képes neki megfelelni. Helytelen önszegényítés lenne, ha nem becsülnénk kezdeti — akár szerény — eredményeinket, mert a sajátos egyéni látás és elhivatott témakör első megnyilvánulásait jelentik, s már ebben a formájukban is az alkotói tudatosság és program előjeleit éreztetik. Mindig könnyebb — akár sokkal színvonalasabban — folytatni valamit, mint elkezdeni. Rácz gazdag élményanyaga, háborús tapasztalatai és megalapozott műveltsége birtokában, költői alkatával és közéleti jártasságával írta regényét. Egri Viktornál fiatalabb, Dobos Lászlónál idősebb, szellemi alkata •— életérzése és valóságszemlélete — hídként érvényesült a múlt és a jelen között. Regénye egyben mélyre hatoló önvallomás, bizonyos romantikus-nosztalgikus ízeket sem nélkülöz — ezek írói sajátosságai —, de a próféciákat és az érzelgősséget biztosan elkerüli. A mű tartalmi elemei: háború, üldözések, szerelem, félreállítás és fellélegzés — ismerős élmények, a nemzetiségi történelem állomásai. Konkrét helyszínek (Kassa), megkapó jellemrajzok, közeli emberek és ismerős idő; Fábry Zoltán írja,

hogy .......ha a kohézió nagyobb arányban és maradéktalanul sikerül, akkor korunk

e

gyik nagy regénye született volna meg. így »csak« a szlovákiai magyar regény született meg — végre! És eredménynek ez nem is kevés!”

Oj korszak kezdődik: a próza ideje, a szlovákiai magyar regény felfelé ívelésének ideje. Erik benne a közösségi tudat és az identitásigény, hogy a nemzetiségi kultúra körvonalazódását és irodalomközpontúságát segítse elő. Az irodalomra vár a feladat, hogy az életforma-váltás feladta, vagy a történelem sugallta kérdésekre választ keressen. Bár a kérdéseket senki nem teszi fel, a fejlődés vonala nem kampányszerű, hanem benső érési folyamatokat követ. Az élet kérdez, s az író — válaszol, a maga módján, tehetsége szerint, nágy-nagy hivatástudattal, s szinte túlbuzgón (mint a stréber tanuló kedvenc tanára előtt). Fábry Zoltán az ötvenes években a költészetet serkenti és istápolja, ez időben a regényirodaimat bátorítja, s közben Antisematizmus című nagy tanulmányában nagy elméleti felkészültséggel elemzi a korszak ellentmondásait és előremutató irányait. Dobos László regényét — Messze voltak a csillagok — mértéktartó elismeréssel fogadja. A mű a háború tekintetnélküliségének regénye, bár nincs benne front és harc, „csak” küzdelem az életért. Egy oktalanul és jogtalanul fogságba hurcolt falusi ember hazatérésének (szökésének) története. A háborúnak vége, mégis folytatódik, szenvedést okozva túléli önmagát. A szökött fogoly nemzetiségi ember, sorsa a közös sors egy sötét szelete. Az író a maga közelében fedezi fel a kismerbert, akit a történelem irtózatosan meghurcol — büntetlenül. Szenvedése és élniakarása a háború tekintetnélküliségének metaforikus tükörképe. Dobos kevésbé vallomásos alkat, előre eltervelt modell szerint építi fel művét, komponál és anyagától távolságot tart. Elvontabban közösségi, látszólag szenvtelenül követi hőse nehéz útját, sajnálja és védi, de közben igyekszik tárgyilagos maradni. Eszmei értékrendjéből és minősítéseiből a politikai szempontok és aktuális ideológiai igazságok sem hiányoznak. A közéletiség- től ért el az irodalomig, s ez meghatározza alkotói anyagkezelését. Felfigyeltető, hogy komponáló alkata mindjárt a kezdeteknél megmutatkozik, társadalomelmélettel és gondolati prekoncepióval közelít anyagához. A Földönfutókban (1967) egy szlovák és egy magyar fiatalember háború utáni életének párhuzamos — de nem egybeeső — alakulásában érzékelteti, hogy a lehetőségek és adottságok különbözősége mellett a fejlődés lehet azonos vagy hasonló. Dobos érdeme, hogy a bodrogközi népi történelem irodai