Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - ÉLŐ MÚLT - Kósa László: Egy elfelejtett gömöri néprajzi író: Komoróczy Miklós

német elemet tartalmozó régi rozsnyói nyelvjárásnak. A szlovák és a dobsinai német dialektus rövid tárgyalásában sem foglalkozik tájszóknál és bizonyos ejtésbeli sajátosságoknál egyébbel, például alaktani vagy mondattani Jelenségekkel.

Komoróczy Miklós további nagyobb terjedelmű néprajzi tanulmánya egy másik vármegyei monográfiában jelent meg, Hont vármegye népe címmel (Hont vármegye monográfiája. Bp., év nélkül [valószínűleg 1907 körül] 128—136.). Ebben az írásban is túlsúlyban van a népszokások bemutatása. Más területek viszont alig szerepelnek. Különösen kirívó, hogy még a gömöri kötetnél is kevesebbet ír a lakoság termelő tevékenységéről. Ezt nem róhatjuk föl neki, mert a korabeli néprajzi gyűjtés általában nem figyelt a földművelésre és az állattartásra. Nem állt előtte példa. Megjegyzésre méltó ebben a tanulmányban, hogy a honfiakat („huntyiak”) a palócság külön, önálló csoportjaként írja le, s figyelmet érdemel egy Molnár Anna-ballada közlése is. Különben mind a magyar, mind a szlovák anyag bemutatásán látszik, hogy Komoróczy nem ismeri ezt a vidéket. írásából hiányzik a személyes élmény, ami a gömöri tanulmány egészét jellemezte.

Komoróczy egyik nyelvészeti cikkében, majd a Rozsnyói Híradó ban is jelezte (1903. január 4.), hogy a barkókról szóló nagy néprajzi monográfiája sajtó alatt van. Ennek a munkának semmilyen nyomát nem találtam. Valószínűleg a gömöri tanulmányba dolgozta bele részleteit, vagy lehet, hogy ilyen mű nem is készült. A gömöri vármegyei kötetben közölt Rozsnyó város leírásán kívül (121—129.) más szaktudományi írását eddig nem ismerjük. Ha a későbbiekben elő is kerülne ismeretlen cikke vagy kézirata, nem valószínű, hogy az jelentékenyen módosítaná a róla rajzolt képet.

Dísztribün