Irodalmi Szemle, 1986
1986/9 - Soóky László: Készülődés vadászatra (filmnovella)
KÉSZÜLŐDÉS VADÁSZATRA ( filmnovellaj Soóky László A harmincas évek vége felé járunk, tél van, friss hóval borítva a táj, szembetűnő átmenet a síkság és a hegyvidék között. Nyírfaliget közepén kies rét, itt gyülekezik a vadászok nagy csapata, kétlovas hin- tón érkezik valamennyi, a lovak többsége almásderes. A rét közepén hosszú, zöld posztóval leterített asztal, rajta pompás ételek, italok. A vadászat vezetője szertartásosan teleönti a poharakat, mindenkivel koccint, várakozásteli feszültség. Szédítő magasban varjak nagy csapata, mintha menyegzői táncot lejtenének. Mesz- sziről zene hallik, tangóharmonika szól a pusztaságban. A varjak között egy végtelenül szomorú tengelice vergődik, tusa- kodik a széllel, holott rég halott már — szívlövést kapott. A vadászat vezetője apró papírdarabkákat dob a kalapjába, majd magasra tartja, és minden vadász kihúz belőle egy cédulát. Isznak és falatoznak, aprókat gesztikulálva. A behavazott táj peremén, a láthatáron alig innen a hajtők nagy csapata éppen most fejlődik csatárláncba, lóháton vadőrök száguldoznak, körülöttük fázós emberek végeláthatatlan sora, kezükben botok, karók. A fűzfaligetből most elindulnak a hintók, s a vadászok a kísérőikkel együtt elhelyezkednek a lőállásokban. Égmagasan, pontosan középen vadlúd- csapat húz el, lilikelve, kürtszó hallatszik, utána pillanatnyi csend, majd egyre erősödőn a hajtők lármája. Eszeveszetten menekülő nyulak, megriadt őzek, kakatoló fácánok. Aztán lövések, szünet nélküli durrogás. Bukfencező nyulak, szárnyukat szorosan összekapó, zuhanó fácánok, kutyák visszhangzó csaho- lása, nyúlsírás, hajtők őrült kiabálása. A vadászfegyverek durrogását most ágyúzás, géppuskaropogás váltja fel. Változik a táj is. Bár havas, de már a hegyek között járunk, különböző uniformisba öltözött katonák lőnek különböző uniformisba öltözött katonákra. Elcsigázott, sáros arcú katonák lőnek elcsigázott, sáros arcú katonákra. A domb tetején ragyogóan tiszta egyenruhában egy őrnagy áll, mozdulatlanul, mint egy szobor, a kezében távcsöves puska. Arcát mintha egy pillanatig láttuk volna már a vadászaton is; most gukkerez, majd felemeli a puskát, gondosan céloz, a távcső célkeresztje egy katona homlokán i
