Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Tichy Kálmán: Reménytelen levél (karcolat)
REMÉNYTELEN LEVÉL Mr. Grindell Matthews, London. Kelt Rozsnyón, gyöngyvirág havában, a rigók megérkezése napján. Dear Sir! A sors úgy akarta, hogy nekem meg kellett tudnom, ki ön, míg Ön azt sem tudja, hogy én vagyok-e a világon. Hogy mi jogon írom mégis ezt a levelet? 0, az ki fog világosodni azokból, amiket mondani akarok. S hogy Ön ezt a levelet sohasem kapja meg? Az is bizonyos. S ennyiben reménytelen a levelem. De csak ennyiben. Egyébként nagyon sokan fogják olvasni, — nem furcsa, csak éppen a címzett nem!? — és gondolatban alá fogják írni láthatatlan tollal, a szívük vérével, a sugárkereső lelkűk irtózatával fogják aláírni s úgy továbbítják Önhöz — gondolatban. Es sokan, rettenetes sokan, akik nem is olvassák ezt a levelet, ugyanazt szótagolják önmagukban, öntudatlanul, kimondatlanul, a némán vádló befelé beszélés legsúlyosabb vádbeszédjével. S Önnek, — aki a „tudományos világ érdeklődésének középpontjában” áll, egyszer csak álmatlan éjszakái lesznek. Előbb majd azt fogja hinni, hogy ez egyszerű „owerworking” ... és ernyedt kézzel nyúl a Medinai, Opium, vagy más álomhozó méreg után. Nem fog használni. Majmuna tündér elkerüli ónt, mint a bélpoklos beteget az éptestű, víziók fogják gyötörni, sóhajból, zokogásból, jajkiáltá-okból összetett ördögi kórust fog hallani mindig s hiába fogja be a füleit, hiába öntené be viasszal is, mint Odysseus Circe barlangja előtt, — nem lesz menekülése az Erinnisek elől! Csak ezért: ezekért a meg nem írt, vagy megírt, de meg nem kapott levelekért, az elviselhetetlen súlyú vádbeszédekért, melyeket ma Ön ellen mondanak milliók, elmondatlanul. Önt egyenlőre teljesen lekötve tartja a tudós kartársak magasztalása, a sajtó csodálata, az „illetékes körök" nagy érdeklődése. Az alkotó sikerének mezében fürdik, a világszenzáció napfényében sütkérezik. Ha hajlandó volna egy időre idefigyelni, mondanék egyet-mást. Véletlen, de — kirívó, ordító véletlen, — hogy az Ön találmányát, a nagy honfitársa H. G. Wells által megjósolt hősugarat éppen most publikálták, tavasz idején. A megújulás, a fakadó Élet, a teremtés időszakában kellett éppen belerobbannia a hírnek a rombolás ördögi tökéletesedéséről! A tcmeggyilkolás újabb nagyszerű lehetőségéről! S az emberpusztítás apostolai hozsannával üdvözlik Önt, mint megváltójukat. Istenem, ilyen nagy sikerében, eredményeinek felhősen magas ormán — én csak igen szerény apológiát mondhatok Ön ellen, de mégis el akarom mondani. Hogy eközben ne legyek teljesen ismeretlen Ön előtt, csak annyit közölhetek, hogy az úgynevezett, „érző” emberek különös fajából való vagyok, amint azt levelem keltezésével is elárultam már. Mert, — dear Sir, — nekem mindennél fontosabb, hogy májusban már gyöngyvirág nyílik és annak a fehér, illatos gyöngycsepp kelyheit igazán jobban csodálom, mint az Ön ördögi gépezetét és Önnek is be kell vallania, hogy minden erőfeszítésével sem volna képes laboratóriumában csak egyetlen eleven, élő, igazi gyöngyvi- rágkelyhet „készíteni’’! Viszont az is lelkendező — s Ön előtt bizonyára szánalmas — Tichy Kálmán
