Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A Tichy testvérek

Tichy A négy évszak kiadása után még sok szépprózai anyagot közölt a sajtóban, s ezek közül egy 1937-ben publikált szatirikus kisregény, a Cinege úr végzetes tavasza állta ki legjobban az idő próbáját, és megérdemelten került be egy napjainkban kiadott hagyományantológiába (Szép Angéla háza, 1984}.

A kisregény „magas rendfokozatú" hivatalnok hőse, Cinege úr rendkívül nevetséges figura. Tréfás szóval élve „szúnyogcsődörnek” lehetne nevezni ezt a cingár termetű piperkőc és öntelt agglegényt, akit a tavasz fuvallatai szerelemre gerjesztenek, és exkluzív ízléséhez illő finom zsákmány után vizslatva hódító útra indul a város utcáin. Többszörös felsülés és testi sérülésekkel végződő inzultusok után roggyantan kerül haza és kielégületlen gerjedelmében az eddig fölényesen kezelt brunhildai küllemű házvezetőnője zsákmánya, áldozata lesz.

A „hős”-nek és a szituációknak komikus adottságait a szerző végletesen kiaknázza. Jellem- és helyzetábrázolásaiban a szatirikusságot és az iróniát váltogatja és keresztezi. Cinege úr testi-lelki silányságai szatirikusán felnagyítódnak, a torz és groteszk szférájába tolódnak, de az ironikus közlésmód — Cinege elképesztő önteltségéhez alkalmazkodva — mindezt az értékesség, tetszetősség látszatával burkolja be. A szatirikus- ironikus ábrázolásban nagy szerepe van az agyondíszített szecessziós stílusnak, amely úgy hat Itt, mint a komikus eposzokban a nagyepikai művészi aparátus. A mondatépítés is a szecesszióra, a szecessziós rajzok szövevényességére emlékeztet.

Tichy szépirodalmi munkásságát összegező módon a következőképpen értékelhetjük:

Művei zömét a romantikától is befolyásolt realista stílus jellemzi. Az epikában és a lírában egyaránt termékeny volt, s a természeti és szerelmes versein kívül még Ábrányi Emil és Kozma Andor alkotásaira emlékeztető elbeszélő költeményeket is írt; ilyen például A magyar dal születése c. 165 soros költeménye (Magyar Néplap, 1928. II. 5.). Sem epikai, sem lírai alkotásai nem tartoznak kisebbségi irodalmunk fejlődési fővonalába, s az átlagszínvonaluk közepes. A legjobb teljesítményt a kisregény műfajában érte el. Fentebb elemzett két műve — a tudományos-fantasztikus Erinnis és a szatirikus Cinege úr végzetes tavasza — a műfaj olyan árnyalatait valósítja meg, amelyek a mi irodalmunkban ritkaságszámba mennek. Írói munkásságának további érdekes és vizsgálatra is érdemes jellegzetessége az, hogy a festői szemlélet, látásmód gyakran érvényesül benne. A legintenzívebb kölcsönhatás a lírai versekben és a Cinege úr végzetes tavaszában tapasztalható, s az utóbbit akár szecessziós kisregénynek is lehetne nevezni. Én az olvasás közben automatikusan megnyilvánuló reproduktív képzeleti hatás alapján minden melyzetben tipikusan szecessziós figuraként láttam Cinege urat, és sajnáltam, hogy a szerző nem készített Ilyen illusztrációkat kudarcba fúlt szerelmi kalandútjáról.