Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: A Tichy testvérek
Föld—Mars emberke nagyra nő, egy új csodálatos nemzedék alapítója lesz és zseniális agyával soha nem álmodott nagyszerű korszak felé viszi az emberiséget.” Nagy kár, hogy a sajtó alá rendező Tichy Kálmán nem vállalta a társszerzőséget és a hiányzó részeket nem alkotói módon pótolta. Erre pedig alkalmas lett volna, hiszen évekkel előbb ő is írt egy tudományos-fantasztikus regényt. Ha alkotói módon járt volna el, akkor 1928—29-ben a mi Magyar Néplapunkban olyan regény jelent volna meg, amely tudományos fantasztikuma újszerűségével akkor európai viszonylatban is párját ritkította volna. Elképzelhető a regény mostani teljessé tevése, de ez a sci-fi regény mai kiteljesedése és dömpingje idején már elkésett dolog lenne, annál inkább, mert Tichy Gyula regénye az epikai követelmények szempontjából véve nem hibátlan alkotás. Fogyatékossága főleg abban mutatkozik meg, hogy a hősök nincsenek kellőképpen egyénítve, s a női szereplők bemutatása és az „ultra világ”-gal való konfrontálása teljesen hiányzik. Szólni kell még arról, hogy a folytatásos közlés után a Magyar Néplap szerkesztősége a regény könyv alakban való kiadását is tervbe vete, s az akkori szokás szerint előfizetői előjegyzést nyitott. „A kötet terjedelme valószínűleg 12 ív (192 oldal) lesz, ára 17,50 korona körül fog mozogni — k^zli a Prágai Magyar Hírlap 1929. XII. 14-i cikke. — -Címlapját az elhunyt művész egyik eredeti, saját regényéhez rajzolt illusztrációjával Tichy Kálmán fogja linóleumba metszeni, s amennyiben technikailag lehetséges, a regényhez készült képvázlatokat is közölni fogják .. . Akik a kötetet megszerezni óhajtják, szíveskedjenek előjegyzésüket egy levelezőlapon a Magyar Néplap szerkesztőségi címére (Bratislava—Pozsony, Kertész ucca 1) küldeni. Ez az előjegyzés a kötet megjelenésénél aláírásként kötelező.” Sajnos, a könyv kiadása nem valósult meg, pedig az alkalmas lett volna arra, hogy Tichy Gyula emlékezete szélesebb körben felerősödjék és alkotómunkássága szellemiirodalmi tudatunkba már akkor beépüljön. TICHY KÁLMÁN 1888. okt. 31-én Rozsnyón született. A gimnáziumi tanulmányok befejezése után két évig Hollósy Simon h'res müncheni festőiskolájában tanult, s 1907-től 1911-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke és Olgyay Viktor és Révész István tanítványa volt. A világháború kitörése után behívták, de fegyveres szolgálat helyett kéozőmű- vészeti feladatokat kapott, s hadi képeslapokat és hasonló grafikákat készített. 1918-tól a szülővárosában élt és sokoldalú, megbecsült tagja lett a kibontakozó kisebbségi szel- lami életnek. Képzőművészeti tevékenysége mellett szépirodalommal, néprajzi kutatással és gyűjtéssel, történeti kutatással foglalkozott, s újságírói munkát a helybéli hetilapnak, a Sajó-Vidéknek munkatársaként és átmeneti szerkesztőjeként, valamint a Prágai Magyar Hírlap rozsnyói tudósítójaként végzett; említésre méltó az is, hogy egy ideig a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) gömöri körzeti titkáraként működött. Szépirodalmi alkotásai, néprajzi és történelmi cikkei az említett új-ásokon kívül főleg a Magyar írásban, Magyar Minervában, Magyar Vasárnapban, Nemzeti Kultúrában, Oj Aurórában, A Mi Lapunkban és a kétnyelvű, szlovák—magyar tipográfiai lapban, a Slovenská Grafikában jelentek meg, amelyben több grafikai pályázatot megnyert. Rozsnyói tevékenységéből — az újságíráson kívül — rövid gimnáziumi tanárkodását (1919—1920) és a Városi Múzeum érdekében kifejtett hosszú áldozatos munkáját emelhetjük ki. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság ( = Masaryk Akadémia) alapító tagjaként többször pénzsegélyt kapott a néprajzi gyűjtőmunkára és a gyűjtött anyagokból tulajdonképpen ő alakította ki a múzeumot, melynek ig^O- ban az igazgatója lett. 1945 után Magyarországra telepítették, s ott már csak a képző- művészettel foglalkozott. 1968. okt. 23-án Budapesten halt meg, de hamvai — a bátyjáéival együtt — a rozsnyói családi sírboltban nyugszanak. Ami képzőművészi profilját illeti, ő a debreceni Sarló-gyűjteménybe küldött r“vid önéletrajzában így határozta meg magát: festőművész-grafikus-könyvillusztrátor. Tehetsége már első főiskolai évében annyira nyilvánvaló volt. hogy a Műcsarnok kiállításán képpel szerepelt. Tanulmányai folyamán a növendékek számára kiírt nályázatok közül is megnyert néhányat. A diploma megszerzése után aktívan bekapcsolódott a művészeti
