Irodalmi Szemle, 1986

1986/1 - ÉLŐ MÚLT - Gágyor József: Falucsúfolók a galántai járásban

bikát, ugye, aztán hát, kötélen, természetes, aztán hát má lógott szegény bikánok a nye- ve, és azt mondja a egyik esküdt: No, bíró uram, má falintsi, má falintsa. És má megfulladt a bika.” (32)

Egy feketenyéki adatközlő a nyékiek és a födémesiek kölcsönös csúfolódását így mesélte el:

„Födémesiek csúfútak bennünket, hogy Nyékén sütik a máiét. Mer itt présőtek... (Közbeszólás: Olajprés vöt az.) Gyüttek présőnyi, mink még láttuk őket, és odamentünk, és ékezdték nekünk, hogy: Nyéken sütik a máiét. Mink még mondtuk: Nyékén sütik a máiét, Födémesen még születnek! Mer igen sok olyan gyalló nép vót.” (4)

Kiegészítésként csak annyit, hogy a nyékieknél általában a búcsúra (dec. 8.) volf szokás kukoricamáiét sütni.

Jókán a födémesiek csúfolására rigmust is tudnak:

Födémesi gónök,

Szeretik a kórót. (12)

A gónók feltételezhetően szintén a népnyelvi gólyhó változata.

Galántán viszont Jókáról tudnak csúfolót mondani:

„Hát hogy igez-é, nem-é, hogy valamikor telepítettek huszárokot Jókéra. Valamikor Jóka nagyon összevissza vót, nem vót egész vármegyébe olyan rendetlen falu, mint a Jóka; nem vót száz méteres egyenes utcája, az mind összevissza görbe vót. És osztán hogy a huszár is, mikor szabadságrú visszagyütt vagy hugyan mondják, hogy hét napig bolgott és hogy nem tudott kitalányi a falubű. Hogy mer a Jóka olyan, hogy Még égy tócsa,

Még egy fűzfa,

Meg égy ház.

Még egy Jóka,

Még égy tócsa,

Még égy fűzfa,

Mégy égy ház.

Hogy ilyen a Jóka falu, tudja, mer tényleg vótak olyan tócsák, és osztán meg-meg- szakadtak, akkor még emére, és hasonló. Még égy tócsa, még egy fűzfa, meg égy ház, még égy Jóka... Mert két Jóka van ott: Kisjóka és Nagyjóka. Tudja? És ezér mondták

így.

Évvé csúfóják a jökaiakot.” (9)

No és még mással is. Valamikor Jókán — a rossz ivóvíz miatt — gyakori volt a goly- vás megbetegedés. Ennek emlékét őrzi a csúfoló:

Nagyjóka, Kisjóka,

Ott teröm a sok golva. (16)

A csallóközi oldalon fekvő Illésháza is osztozott a jókaiak sorsában. A csúfoló erről Így tanúskodik:

Illésházi kis kastélyba,

Golvát főztek nagy fazékba.

Míg a golvát főzték,

Illésháziak mind megötték. (11)

A Nagymácsédról keringő csúfolók tulajdonképpen dicséretnek is beillenek. Lakóinak munkaszeretetéről, talpraesettségéről, kereskedelmi szelleméről tanúskodnak:

„Amikor Kolombusz fölfedezte Amerikát, akkor már a mácsédiak gyöttek vissza onnan a cukorrépaszálalásból (= egyelésből). Mert annyira jó munkások, ügyes kereskedők voltak. Még most is azok.” (10)

„Valamikor a mácsédiak köleskását árultak, de nem pénzért, hanem cserébe. Járták a falukot és kiabálták, hogy