Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - Dobos László: Fátyolos (novella)
FÁTYOLOS Dobos László Az autóbusz csak néhány perc múlva indul, sokan már beszálltak, de az utazók egy része még kint ácsorog — cigarettáznak, nézelődnek. A lány minden nap ezen a vonalon utazik, másfél óra út a munkahelyéig. Vannak utasok, akiknek bérelt ülőhelyük van: a „zötyögők”, így nevezi őket magában. Megszokott mozdulatok, öreges unalom, beülnek, várják az indulást, aztán a kiszállást. Számukra az út már nem ad semmi újat, számolatlanul tudják a kilométerköveket is: síkság, kétoldalt cseresznyefák, később szilvák, s már a városhoz közel hársak. A fák hézagaiban nagy tábla szántók, tengeri, búza, repce, olykor megritkított árva füzek foltja. Aki naponta teszi meg ezt az utat, csak az időt érzékeli, az időt számítja le napjából, s az életéből is. A lány minden alkalommal izgalommal indul a buszhoz, ácsorgása most is a fokozott figyelemé. Ezért is nem ül le, csak megáll a sofőr mellett, így ráláthat mindenkire. Magának ezt mondja: szórakozom, ezzel szórakozom, valójában belső Izgalma éleszti figyelését. Figyelése mögött pedig várakozás van, valaminek vagy valakinek a várása — egyszer kibukkan egy arc az utazók szürkeségéből, és tekintetük megmelegedhet. A találkozás reményét a tájból vezeti le: nyugalom, amerre nézek, nyugalom, s ez így van az év minden szakában, így van a napszakokban is. Úgy gondolja, a nyugalom a végtelennel rokon, s e nagyméretű kiterjedés egyszer megszüli a nyugtalanságot. A busz hátsó ülésén kártyázni szoktak, olykor úgy tűnik neki, hogy a némák intézetéből szálltak fel a játékosok. Csupán fejük és szemük intése a cselekvésre szólító Jel. Háromfelé mennek, ahogy kiszállnak, ekkor sem szólnak, nem is köszönnek, a táskájukat lóbálják csak meg egymás felé, feleslegesnek tartják az apró kis szavakat. Középkorú nő: reggel és délután is olvas, újságpapírba fogott régi könyveket: állandó része a látványnak, ahogy kétoldalt a fák. Takarítónő. Van, amikor három, más naponként négy takarítónő utazik a buszon: kevés beszédűek, ketten közülük még itt is kötnek, a többiek oldalvást néznek, egyikük folyton a mezőn kapálökat számolja. Reggelenként két fiatal munkásféle utazik egymás mellett, újságot olvasnak.
