Irodalmi Szemle, 1986
1986/7 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Titkok — karnyújtásnyira
a tanúi, melyben a reális és irreális életsíkok és élethelyzetek Jelentésének egyenlő értékük és esztétikai minőségük van. Hernádi műveiben a külső világ Irreális Jellegű, s a tudat belső folyamatai az élet reális helyzeteiben Játszódnak. Hernádi művei, a Drakula című regényt is beleértve, zsúfolva vannak a csillagászatból, a számmágiából, a tenyérjóslásból stb. merített igaz, hamis, fantasztikus, hitelesítetlen, valódi és álvalódi tudományos információkkal. A felvetett ábrázolt probléma szemszögéből azonban nem lényeges, hogy ezeknek az információknak valódi vagy ál- valódi-e a tudományos jelentésük. Hernádit elsősorban ezeknek az információknak az emberi tartalma érdekli, pozitív vagy negatív hatásuk az emberi gondolkodás, az emberi jellemek formálásában, s azok reális, objektív jelentése az élet értékeinek hierarchiarendszerében. Hernádi műveiben ezek az információs források, bár a művek nélkülözhetetlen kompozíciós egységeit képezik, inkább csak eszközök, melyek segítségével az író az élet valóságos, igaz értékeinek a feltárására törekszik. Hernádit elsősorban az érdekli, milyen erők hatnak a történelemben, milyen törvényszerűségeknek van alávetve a hatalom, a terror, a gyilkosság mechanizmusa, milyen pszichológiai motívumok determinálják az elhamarkodott tetteket, a fordulópontokat az ember életében. A mitológiai titkok, az élet és a halál rejtelmei s az élet értelmetlenségét sugalló más állapotok modern korunkban karnyújtásnyira vannak tőlünk, ám az ember rejtett, nem eléggé tudatosított és ellentmondásos jellembeli tulajdonságai miatt a hozzájuk vezető racionális út, valamint a tőlük elvezető irracionális út, tehát az élet rejtett, ködbe vesző lényegének az elfedése és feltárása mindmáig egyenlő távolságra vannak az embertől. A Drakula című regény — Hernádi prózai és drámai munkáinak többségéhez hasonlóan — modern intellektáulis-lélektani mű. Az író, a maga sajátos eszközeivel, egy a mai világban eléggé elterjedt, komoly problémát ábrázol benne — az ember személyiségének szellemi gazdagságával való manipuláció problémáját. A regény szuggesztív megidéző művészi erejét, bonyolult, egyértelműen nem értelmezhető, több szólamú eszmei-esztétikai üzenetét csak kihangsúlyozza a tény, hogy a regényben lejátszódó manipulációs folyamat a jelen és a jövő racionális, értelmes tervezése, modellálása szempontjából értelmét veszti, a hazardéria, az ember és az emberiség érdekeivel szembeállított, érték- fogyasztáson alapuló hamis elképzelés objektumává válik. A regény az emberi személyiség kirablásának átgondolt, előkészített, hűvös racionalitással véghezvitt tervét, az ember hitelességének és azonosságának a teljes elvesztését ábrázolja. Hernádi a regényt megtörtént eseményre építi. Az újságban közlemény jelenik meg, hogy 1982 nyarán mátrafüredi nyaralójában egy ismert budapesti közgazdász, Zsikra Péter háromszoros gyilkosságot követett el, majd öngyilkos lett. A tragédia szemtanúk nélkül játszódott le, a rejtélyes eseményt bűnügyi nyomozók vizsgálják. Ám a szokványos újsághír, amelyből Hernádi kiindul, a Drakulának csupán a külső vázát alkotja. Hernádi Gyula sajátos alkotófantáziával, tehetsége egyéni jellegével, miszerint szokatlan módon képes beleélni magát minden feszültséggel teli emberi viszonylatba, ezt a drámai helyzetet olyan epikai síkokba emeli, melyekben az teljesen új művészi arculatot nyer, új, modern tartalommal és esztétikai minőséggel, miközben a féltékenység-motivációnak azt a feltételezett elképzelését is megőrzi, amely a valóságban lejátszódott, vagy a rekonstruált események szerint hasonlóan játszódhatott le. A Drakula tehát egy olyan drámai helyzetnek a fiktív, intellektuális művészi rekonstrukciója, amely már lejátszódott, amelyen már semmit sem lehet változtatni; művészileg hitelesen ábrázolt parabola, általánosított metaforája egy olyan értékes, átlagon felüli emberi sorsnak, amely tragikusan összeomlik a külső környezet terhe alatt, a modern élet és a modern kor abszurd „őrültségét” kitermelő emberi kapcsolatok kiszámíthatatlan légkörében. A történet fő irányítója, Drakula (Helle Tamás) és a vele összeházasodó Erika — fantomok. Mindkét Drakula Hernádi fantáziájának a terméke. Egy más világból, valamelyik szupercivilizációból származnak. Hernádi elképzelése szerint a szuper- civilizáció szuperlényei hatalmukban tartják az emberiséget, uralkodnak felette s tetszés és szükség szerint bánnak vele. Döntésüktől függ az emberi élet hossza is. Manipulációik ellen nehéz védekezni. Emberi formájuk van, s a mai tudomány és technika színvonalán, az emberi civilizáció mai ismereteinek a fokán úgyszólván lehetetlen az azonosításuk. A fantomok az
