Irodalmi Szemle, 1986

1986/7 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Titkok — karnyújtásnyira

nelmi igazságok új feltételek közötti és új esztétikai miőségben való megjelenítéséről van-e szó, vagy a meghatározó magatartások jellemzéséről, negatív vagy pozitív kihatású, szélsőségesen sarkított vagy nyu- godtabb, mindenapi helyzetben lévő anga- zsált személyiségek szellemi és lelki állapotának rajzáról. Ám minden esetben olyan dilemmákról van szó, melyek az ember valódi dilemmái, melyek társadalmi jelenségekként merülnek fel — a mai modern kor nagy dilemmáiként. Hernádi Gyula egész eddigi irodalmi munkásságát a világkép modellizálásának a törekvése hatja át. Hernádi Gyula az ember józan eszére hivatkozik, arra, hogy képes racionálisan értékelni az élet jelenségeit és azok összefüggéseit. Az ember nem mondhat le a tüskétlen sors s a történelem alakításának felelősségéről. Minél tudatosabban fog beavatkozni az életbe, annál öntudatosab- ban és racionálisabban fogja érteni és átértékelni a valóság új jelenségeit s a maga helyzetét a mai modern világban, annál erőteljesebben fogja megteremteni a nagyobb lehetőségeket ahhoz, hogy a jelenben s a jövőben ne ismétlődjenek meg saját múltjának s a történelmi múltnak a hibái, tévedései és téves elképzelései. Hernádi Gyula nagyon jól tudja — s hangsúlyozta ezt már például Max Weber is —, hogy az élet több szempontból és különféle irányban racionalizálható, de nagyon világosan látja azt is, hogy a valóságnak, a realitásnak vannak olyan tényezői is, amelyeket csak kizárólagosan racionális eszközökkel nem lehetséges megmagyarázni. A személyiség belső összetartó erői, a racionális életfolyamatok igen gyakran ütköznek olyan titokzatos tünetekkel és helyzetekkel, ártatlan vagy drasztikus „őrültségekkel”, amelyek irracionálisan, felfoghatatlanul működnek, váratlanul híján vannak mindenféle racionalitásnak, s lehetetlenné teszik a teljes, tartalmas egzisztenciális és társadalmi önmegvalósítást, az ember kiteljesedését életkörnyezetének adott feltételei között.

Hernádi Gyula tehát az önmegvalósítás s az emberi kiteljesedés legoptimálisabb lehetőségeit kutatja a mai modern társadalom és kor feltételei között. Nem utasít el semmit, ami az ember hasznára lehet, ami elmélyíti megismerését és önismeretét, ami felfedi előtte a titkokat, az élet rejtelmeit, annak abszurd, embertelen, méltóságon aluli jelenségeit. Hernádi Gyula munkásságában a modern világ és ember kíméletlensége, közömbössége, durvasága,

ostobasága, vakbuzgósága, megszállottsága és elvakultsága éppolyan éles és elutasító kritikában részesül, mint modern korunk embertelen gépiessége, a bürokratizmus, a manipuláció, a terror, az atomveszély, a lélektani háború — röviden minden modern „őrültség”, ami kisiklik a „józan ész” kereteiből, az ember életkörnyezetének racionális szervezési és irányítási ellenőrzése alól.

Hernádi Gyula prózai műveiben és drámáiban tehát egyáltalán nem valamiféle öncélú intellektuális játékról van szó. S nem is a valóságtól elszakított absztrakt gondolati konstrukciók e művek. Bennük Hernádi Gyula azoknak az élő, időszerű és súlyos problémáknak az ábrázolására összpontosít, melyek modern korunk fejlődésének a kísérői. A tudomány és technika gyors fejlődését állandóan az elkerülhetetlen emberi felelősségérzettel szembesíti, amely modern korunk különböző veszélyeinek növekvő, fokozódó intenzitásával párhuzamosan egyre fontosabb szerepet játszik az élet humánus elveinek védelmében. A modern technika, a hipermodern gépek, a számítástechnika és az elektronika világában megnövekedett az emberi értékeket könnyelműen megsemmisítő elva- kultságnak és megszállottságnak a hatása is. A modern világ fejlődése már ma olyan paramétereket ért el, hogy az egész élet, az egész emberiség létezése a felelőtlenség, a modern tudomány és technika vívmányaival és eredményeivel való visszaélés áldozatává válhat. Hernádi Gyula poétikája abból indul ki, hogy minden olyan helyzetben, melynek során reális lehetőségünk adódik, még ha csak a legkisebb alkalmunk is nyílik az élet humánus és etikai elveinek az érvényesítésére, őriznünk és oltalmaznunk kell az ember normális, értékes életre irányuló természetes vágyait, s a kölcsönös tisztelet, megértés és méltányosság jegyében küzdenünk kell az ember alapvető jogáért, a szabadságért.

Hernádi Gyula a modern ember problémáira az élet valamennyi síkján, az idő és tér legkülönbözőbb módozataiban keresi a választ. Az egyes idősíkok szabadon váltakoznak, kölcsönösen átfedik egymást, az életképek éles ellentétezéssel fonódnak össze a reális és irreális helyzetekkel, s ezek átvetülve a struktúrába egységes, univerzális életérzés és élettér képzetét keltik. A valósághoz való közeledésnek, a reális élet új típusú ábrázolásának, az alkotás metafizikai módszerének, egy különös művészi világ megidézésének vagyunk